/Taehyung szemszög/
Az egyetlen gyengeségem talán az volt, hogy végtelen higgadtságom ellenére sem tudtam megmozdulni.
Csak álltam, és néztem, ahogy Jungkook kezei ökölbe szorulnak, szemei megtelnek könnyekkel, tekintete gyilkossá válik. Némán eltátja ajkait, de egy szót sem szól.
-Mit akartok Jimintől? -a vörös hajú, számomra teljesen ismeretlen szerzet a szőkeség elé lépett, és hagyta, hogy eltűnjön széles vállai mögött. A szürkeség kiegyenesedett, elengedte Chim derekát és mellette megállt, mint aki pont úgy védelmezi, ahogy nekünk kellene.
-Fogd be -sziszegte Kook, kiegyenesedett és indulatosan közelebb lépett.- Ezt kérdezhetném én is, nem?! Mi a faszt csinál az -mutatott az ezüstre- ott?!
-Jungkook, ő-
-Csendet -felelte, mire Chim összerezzent, fejét kissé lehajtotta a szigorú, fegyelmező hangra.- Pont nem vagyok kíváncsi a véleményedre. Egyébként is! Minek mentél el egyáltalán?! -közelebb lépett, én viszont csak figyeltem. Nem volt okom közbelépni, meg amúgy is.. Én máshogy terveztem kifejezni bocsánatkérésem.
Bár egyelőre még nem tudtam, pontosan hogyan, talán vagy egy csókkal, vagy egy ütéssel, mindenesetre biztosra vettem, hogy nem akartam leordítani a fejét.
-Hogy beszélsz vele? -morrant fel a vörös, kitette kezét Jimin elé, fejemben pedig mentálisan megjelent a kép, miszerint a tigris anya védelmezi kölykét. Veszélyes volt holmi tapasztalatlan ragadozókkal szemben. Pont mint mi. Ahogy ránéztem, rájöttem, hogy ez a férfi, hiába tűnik a legjobb léleknek a világon, veszélyesebb lehet, mint egy maffiafőnök.
-Ne szólj bele! -morrant fel a feketeség.- Semmi közöd hozzá.
-Neked is pont annyi közöd van ahhoz, hogy a párja vagyok-e vagy sem, mint amennyi nekem hozzád -felelte az ezüsthajú, kifejezéstelen, rezzenéstelen arccal.
Nem csak Kook, de az én lélegzetem is elakadt egy pillanatra, ahogy mindez eljutott az agyunkig.
A párja.
-Csak blöffölsz -suttogtam hitetlenül, valami összeszorult a mellkasomban Jungkook megtört tekintete láttán.
-Menjetek innen. Jimin mostantól velem lesz egy darabig -a barátom előtt álló idegen felszegte állát, teljesen kiegyenesedett, és mélyen a szemeinkbe pillantott.
Ennyi kellett Kooknak, hogy rárontson. Megnyikordult alatta a bambuszszőnyeg, elrugaszkodott, ám mielőtt ökle elérhette volna, sikerült mellélépnem és elkapnom csuklóját.
Jimin tekintetét kerestem, miközben félfüllel hallgattam Kook gyerekes szítkozódását.
Ahogy találkozott a pillantásunk, a szőkeség lesütötte azt, jobban az előttünk álló férfiak mögé bújva.
"Nem mondod komolyan?"
Frusztráltan fújtam ki a levegőt, és tudtam, hiába vagyok ideges, most nem én vagyok az, aki elvesztheti a fejét.
-Várjatok meg minket itt -rántottam hátrébb Kookot.- Mindjárt visszajövünk és megbeszéljük.
Bár nem ismertem a vöröst, a szemeibe pillantottam, s csupán reméltem, hogy megérti az üzenetem.
Lenyugtatom.
Megvárlak.
Meglepetten meredtem rá, de végül csak megráztam a fejem és nagy hévvel kirángattam Kookot a teremből.
ESTÁS LEYENDO
~Within The Walls~ /VMinKook FFC/
De Todo"Ez a kötelék köztünk rosszabb, mint bármiféle hazugság az életünkben. Pedig hazudtunk. Azt mondtuk, hogy szeretjük egymást." Három középiskolás fiú élete nem olyan könnyű, főleg akkor, ha mindegyikük másféle múlttal rendelkezik. Valami azonban mégi...
