/Jimin szemszög/
Fáradtan dobtam le magam a kanapéra, lefagyott ujjaim dörzsölgettem és hátradöntött fejjel a plafont kémleltem, remélve, hogy sikerül kifújnom magam.
Már bőven sötétedett kint, a levegő lehűlt, mi meg természetesen úgy döntöttünk, hogy a buszmegállótól rohanva versenyzünk, vajon melyikünk ér haza előbb. Ezzel már csak egy volt a gond: egyedül Kook rendelkezett kulccsal, így hiába értem oda elsőnek, tovább fagyoskodhattam a bejáratnál.
Mindezek ellenére rettenetesen jól éreztem magam. Kikapcsolt a hideg, és már önmagában megnyugtatott a tény, hogy velük együtt lehettem. A közérzetem, a hangulatom egyre jobban javult, pedig csak beszélgettünk. Pont úgy, mint a régi, szép időkben.
Kook halvány kuncogása ütötte meg a fülem, majd egy halkabb koppanás, aminek hatására felkaptam a fejem, és az asztalra meredtem.
Három pohár és két üveg.
-Inni akartok? -úgy önmagában óckodtam az italtól, sose kóstoltam még alkoholt, maximum azt ami néha-néha ajkamhoz folyt, ahogy apám eltörte a fejemen-, vagy fejem fölött a sörösüveget. Nem is az íze taszított igazán, hanem az, amit kiválthatott az emberekből.
-Te nem kérsz? Reméltük, hogy legalább egy kicsit koccintasz -kacsintott.
-Nem lesz semmi bajod tőle -felelte Taehyung lenézően, lehuppant mellém, és felbontva az egyik palackot töltött mindhárom pohárba.
-Én.. Nem hiszem.. Mi is ez pontosan?
-Martini -vigyorogtak össze.- Édes, enyhén csípős -dugta a barna hajú az orrom alá az egyiket.- Csak húzd le.
-Mármint... Jó -sóhajtottam.- De csak ezt az egyet, oké?
-Te vagy az emberünk -nevetett fel Kook, átkarolta a nyakam és lehuppant a másik oldalamra.
Fura érzés költözött mellkasomba, akaratlanul is, de összehúztam magam, hisz úgy éreztem, mintha két bestia közt ültem volna. Ismeretlen volt, félelmetes, könyörgő.
Ahogy az első adag lement, jött a második. Legalábbis számukra. Nem ízlett, se nem tetszett a maró érzés, ami minden korty után végigszántotta a torkomat.
"És ezért volt apa annyira megbolondulva, hogy le se szarta, mi van velem? Hát szép.."
Mivel én megittam a körömet, a továbbiakban csak csendesen figyeltem és hallgattam a bájos csevegésüket. Játékokról, a klubbokról -melyekről nem is tudtam, hogy bármelyikük is részt vesz bennük-, a hobbijukról. Igyekeztek bevonni engem is, emiatt pedig hálás voltam, hisz teljesen elvesztem a kereszttűzben, mikor harci sportokról beszéltek.
-És te? -nevették, lehúzva az üveg tartalmának utolsó pár cseppjét.- Te nem sportolsz?
-Fociztam.. Meg balettoztam egy ideig -simítottam kínosan tarkómra.
-Szóval ezért voltál olyan hajlékony! -Jungkook nagyokat pislogva rakta le a poharát, könyökét megtámasztotta a kanapé támláján, majd arcát ökölbe szorított kezének döntötte. Fekete tincsei rakoncátlanul hullottak arcába, félig takarva tekintetét.- Mit tudsz még pontosan?
Félrepillantva egyenesedtem ki, ujjaim összefontam és azokra néztem.
"Miért dobog így a szívem? Mintha rohantam volna.."
Bár ez a hirtelen izgalom úgy ment, ahogy jött, mikor belegondoltam, hogy Kook csak azért lepődött meg ennyire, mert nem emlékszik rám.
YOU ARE READING
~Within The Walls~ /VMinKook FFC/
Random"Ez a kötelék köztünk rosszabb, mint bármiféle hazugság az életünkben. Pedig hazudtunk. Azt mondtuk, hogy szeretjük egymást." Három középiskolás fiú élete nem olyan könnyű, főleg akkor, ha mindegyikük másféle múlttal rendelkezik. Valami azonban mégi...
