⇸ 16.rész ⇷

454 50 8
                                    

/Jimin szemszög/

Fáradtan dobtam le magam a kanapéra, lefagyott ujjaim dörzsölgettem és hátradöntött fejjel a plafont kémleltem, remélve, hogy sikerül kifújnom magam.

Már bőven sötétedett kint, a levegő lehűlt, mi meg természetesen úgy döntöttünk, hogy a buszmegállótól rohanva versenyzünk, vajon melyikünk ér haza előbb. Ezzel már csak egy volt a gond: egyedül Kook rendelkezett kulccsal, így hiába értem oda elsőnek, tovább fagyoskodhattam a bejáratnál.

Mindezek ellenére rettenetesen jól éreztem magam. Kikapcsolt a hideg, és már önmagában megnyugtatott a tény, hogy velük együtt lehettem. A közérzetem, a hangulatom egyre jobban javult, pedig csak beszélgettünk. Pont úgy, mint a régi, szép időkben.

Kook halvány kuncogása ütötte meg a fülem, majd egy halkabb koppanás, aminek hatására felkaptam a fejem, és az asztalra meredtem.

Három pohár és két üveg.

-Inni akartok? -úgy önmagában óckodtam az italtól, sose kóstoltam még alkoholt, maximum azt ami néha-néha ajkamhoz folyt, ahogy apám eltörte a fejemen-, vagy fejem fölött a sörösüveget. Nem is az íze taszított igazán, hanem az, amit kiválthatott az emberekből.

-Te nem kérsz? Reméltük, hogy legalább egy kicsit koccintasz -kacsintott.

-Nem lesz semmi bajod tőle -felelte Taehyung lenézően, lehuppant mellém, és felbontva az egyik palackot töltött mindhárom pohárba.

-Én.. Nem hiszem.. Mi is ez pontosan?

-Martini -vigyorogtak össze.- Édes, enyhén csípős -dugta a barna hajú az orrom alá az egyiket.- Csak húzd le.

-Mármint... Jó -sóhajtottam.- De csak ezt az egyet, oké?

-Te vagy az emberünk -nevetett fel Kook, átkarolta a nyakam és lehuppant a másik oldalamra.

Fura érzés költözött mellkasomba, akaratlanul is, de összehúztam magam, hisz úgy éreztem, mintha két bestia közt ültem volna. Ismeretlen volt, félelmetes, könyörgő.

Ahogy az első adag lement, jött a második. Legalábbis számukra. Nem ízlett, se nem tetszett a maró érzés, ami minden korty után végigszántotta a torkomat.

"És ezért volt apa annyira megbolondulva, hogy le se szarta, mi van velem? Hát szép.."

Mivel én megittam a körömet, a továbbiakban csak csendesen figyeltem és hallgattam a bájos csevegésüket. Játékokról, a klubbokról -melyekről nem is tudtam, hogy bármelyikük is részt vesz bennük-, a hobbijukról. Igyekeztek bevonni engem is, emiatt pedig hálás voltam, hisz teljesen elvesztem a kereszttűzben, mikor harci sportokról beszéltek.

-És te? -nevették, lehúzva az üveg tartalmának utolsó pár cseppjét.- Te nem sportolsz?

-Fociztam.. Meg balettoztam egy ideig -simítottam kínosan tarkómra.

-Szóval ezért voltál olyan hajlékony! -Jungkook nagyokat pislogva rakta le a poharát, könyökét megtámasztotta a kanapé támláján, majd arcát ökölbe szorított kezének döntötte. Fekete tincsei rakoncátlanul hullottak arcába, félig takarva tekintetét.- Mit tudsz még pontosan?

Félrepillantva egyenesedtem ki, ujjaim összefontam és azokra néztem.

"Miért dobog így a szívem? Mintha rohantam volna.."

Bár ez a hirtelen izgalom úgy ment, ahogy jött, mikor belegondoltam, hogy Kook csak azért lepődött meg ennyire, mert nem emlékszik rám.

~Within The Walls~ /VMinKook FFC/Where stories live. Discover now