Prológus

1.4K 51 0
                                    

Depresszió.

Az élet pontosan tudja, miféle játékokat kell űzni ahhoz, hogy az emberek ne legyenek boldogok. Le kell paktálni a Sorsnak nevezett ördöggel: széttörni minden tervet, amit az illető gondosan kigondolt, majd egyre több és több fájó dolgot dobálni rá.

Park Jimin is tapasztalta, milyen kegyetlen is ez a folyamat.
Csak állt, nézte tenyerébe hulló könnycseppjeit, az orrából folyó vért, és gondolkodott.

"Meg akarok halni."

"Meguntam, hogy eltűrjem ezt a fájdalmat."

"Véget akarok vetni ennek az egésznek végre."

Arcát lila foltok díszítették mikor belenézett a mosdó sok tükrének egyikébe: majd beleütött, az üveg apró szilánkokra tört, felszakítva a fiú kezén pihenő finom bőrt.
Igen, ő már hihetetlenül unta a bántalmazást, mind verbális, mind nonverbális szempontból.
Könnyei a mosdókagylóba csepegtek, felszakadt ajkait beharapta és elfojtotta elcsukló hangját.

"Igen, ma megteszem. És semmi sem állíthat meg többet."

~Within The Walls~ /VMinKook FFC/Where stories live. Discover now