Szívzűr a gimiben ✅

Nine

Ma péntek van, ami általában a kedvenc napom szokott lenni. Ilyenkor korábban érnek véget az óráim és egyből indulhatok haza, hogy aztán egész délután sorozatozzak, majd addig áztassam magam egy forró fürdőben, míg le nem olvad a csontjaimról a bőr. De tudjátok, mit imádok a legjobban a péntekekben? Azt, hogy ilyenkor egyedül lehetek, a bátyám és a haverjai ugyanis rendszerint bulizással töltik ezt a napot. (Na, jó egy héttel ezelőtt én is pontosan úgy töltöttem, de az tényleg csak egy egyszeri eset volt. Eskü.) Szóval a péntek a nyugalom és a lazítás napja. Semmi tanulás, semmi edzés, semmi Weston. Csak én és a sorozatom.

De ez most sajnos nem egy olyan péntek.

- Ugyan már, Charlie! Megy ez lejjebb is! – Hajol fölém Piper.

Épp a suli tornapályáján vagyunk és a holnapi nagy meccsre készítjük a csapat vadiúj koreográfiáját csakúgy, mint egész héten.

- Nem megy!

- Még Lindanak is megy.

- Akkor miért nem csinálja Linda??

Teljes értetlenség. Miért én szakadok meg angol spárga közben, ha másnak is ugyanúgy megy?

- Ennyi. – Adom fel, majd összezárom a lábam és a hátamra fekszem.

Ma egészen szép őszi napunk van, ezért nem a tornateremben, hanem a szabad levegőn edzünk, ahogy a fiúk is. Épp futtatja őket az edző, így mi nyugodtan elfoglalhattuk a füves pályát. Egy pillanatra kizárom a zajos külvilágot és csak az eget kémlelem. Imádom, amikor a nap épp lebukóban van. A rózsaszín és a narancssárga színek keveredése meseszép.

- Jó, akkor emelésben csináljuk, úgy nem fog látszani az a néhány centi, ami még hiányzik.

Ah... Anyám. Nem fizetnek nekem ezért eleget. (Igazából semmit se fizetnek.)

Nyögve tápászkodok fel.

- Kitty és May gyertek ide! Linda és Cindy ti is! – Kiáltja Piper, mire a csoportba verődött lányok abbahagyják a sutyorgást és engedelmeskednek.

- Okés, szóval Linda és Cindy fogja Charlie jobb lábát, ti ketten pedig a bal lábát. Charlie, szeretnéd, hogy valaki támassza a hátad is vagy jó lesz így?

Válaszul csak felnyögök.

- Akkor háromra! – Adja ki a végső utasítást Piper, mire a lányok megemelnek.

- Hű! – Mondom. - Így már látom a házunkat is.

Piper persze olyankor sosem értékeli a poént, amikor épp főnökösdit játszik.

- A kezek! Oldalra a kezeiddel!

- Ja, tényleg.

Észbe kapok és oldalra nyújtom a kezemet is. Néhány másodpercig még így maradunk, majd a lányok lassan visszaeresztenek a földre. Látom, hogy a focisok közül néhányan megálltak futás közben, hogy végig nézzék a mi kis cirkuszi mutatványunkat, de sajnos nem látok el odáig, így az arcukat sem látom. (Na, nem mintha az érdekelne, hogy Weston figyel-e esetleg.)

Ekkor Piper megfújja a sípját, mire én a fülemhez kapok.

- Kezdetnek jó, de ennél sokkal gyorsabb és dinamikusabb földre érést kérek! – Magyarázza, majd újból a sípjába fúj. – Gyakoroljátok ki!

- Te híztál, Charlie? – Kérdi tőlem Kitty kifulladva.

- Vagy csak te gyengültél el. – Lököm oldalba.

Egyébként egészen jó kedvem van, hiszen lassan azért már csak haza megyünk...

Újabb sípszó.