Szívzűr a gimiben ✅

Five

CHARLIE

Mondanom sem kell, hogy a buli felülmúlta az elvárásaimat. Szinte az összes évfolyamtársam ott volt, nem beszélve a pomponlányokról, akik egészen otthonosan mozogtak ebben a közegben. Dohány és alkohol szaga terjengett a levegőben, és olyan fülledt meleg volt, hogy már az első fél órában le kellett vennem magamról a dzsekimet.

- Nem gondolod, hogy az kicsit sok lesz? – Kérdezi Weston Piper-t, aki épp vodka-narancsot kever nekem.

A fiú azóta nem szakad le rólam, hogy betettem ide a lábam.

- De hát alig töltöttem bele vodkát! – Mondja a lány, mire én elmosolyodok.

- Elsőre talán tényleg elég lesz ennyi. – Mondom.

Weston biccent. A konyhában állunk, ő pedig a pultra támaszkodik. Látszik rajta, hogy feszült, hisz úgy szorítja össze az állkapcsát, hogy már szinte megsajnálom a fogait.

Piper átadja nekem a piros papírpoharat.

- Köszönöm. Koccintsunk? – Kérdezem.

- Úú... Mindig is erre vágytam!

Nehogy azt higgyétek, hogy még soha életemben nem ittam. Szilveszterkor általában megkínálnak otthon valamivel, meg mondjuk, ha átjön a rokonság vagy ilyesmi. Buliban inni viszont teljesen más. Abból eddig még kimaradtam.

- Te nem iszol? – Nézek Weston-ra, aki erre egy sötét, megvető pillantással jutalmaz.

- Nem. És neked sem kéne.

Úgy tűnik, örökre megharagudott rám.

- Mégis miért? – Érdeklődöm.

Erre persze már nem tud válaszolni.

- Weston, nem úgy volt, hogy te döntötted meg a múltkor a tavalyi végzősök sörivó rekordját? – Vonja fel a szemöldökét Piper.

Hát persze, hogy úgy volt! Arról még én is hallottam. 13 korsó sört ivott meg kevesebb, mint két óra alatt.

- Hát de én fiú vagyok. – Vágja rá azonnal.

- Ez a legbénább érvelés, amit valaha is hallottam! Komolyan. Ennél még az ovisok is jobban érvelnek! – Fakadok ki.

- Az ovisok sok mindenben jók. Például egyedül is fel tudnak öltözni normálisan.

- Egy nadrág és egy póló van rajtam, ahogy mindig.

- Meg egy fekete paróka.

Weston sötét szeme szinte szikrákat szór, én pedig úgy érzem, hogy egészen a vesémbe lát.

- Elég! – Állít le minket Piper. – Most akkor koccintunk vagy sem?

- Koccintunk. – Mondom, majd felemelem a poharam. – Egészségedre!

Épp csak ízlelgetem az innivalóm, közben pedig végig magamon érzem a mellettem ágaskodó fiú tekintetét.

- Neked nincs jobb dolgod amúgy? – Kérdezem, mire ő sértett arcot vág.

- Nincs.

- Ugyan már, Weston! – Szólal meg Piper is. – Ez egy buli és már nagyok vagyunk. Nem kell vigyáznod ránk!

Weston erre felhúzza a szemöldökét, de látszik rajta, hogy gondolkodóba esett.

- Mindjárt jövök. – Mondja végül, mire én Piper-re mosolygok.

Mégis mi a nyavalyáért is lenne szükségünk gardedámra?

*

WESTON