Szívzűr a gimiben ✅

Twenty-two

CHARLIE

Mintha lassítva érzékelném a világot. Weston tágra nyílt szemekkel néz fel rám, mintha nem hinné el, amit lát, vagyis engem, aki az ölében ülök. Kócos, göndörkés haja kész szénakazal, mert jól összeborzoltam neki.

- Ez May. – Mondom, amint felismerem a távolról jövő hangot.

Weston szemében most már valamiféle riadalom ül, én meg bágyadt tagjaimmal próbálok kikászálódni az öléből, már nem tart vissza, ahogy korábban. Kezei egymás után lehullanak rólam, én meg a hátammal újra a csúszda falának ütközök.

- Ez May. – Ismétlem meg magam, mire Weston fújtatva feltápászkodik, mintha dühítené valami.

- Ez kész. – Mondja, majd kikémlel a lyukon, melyen át bebújtunk.

Most meg mégis mit csinál? Nem értem, miért nem kiabál vissza a lánynak.

- Nem lehetne...- Kezd bele, miközben a válla felett visszafordul hozzám. Görnyedten áll, mert nem tud kiegyenesedni az alacsony bunkerben, ahol vagyunk. Túl magas. Erős, izmos teste kontrasztban áll a térrel. – Nem várhatnánk meg csak simán, amíg elmegy?

- Hogy mi?

Lepisszeg.

- WESTOON! – Hangzik fel újra az előttem hajlongó fiú neve, nekem meg vörös köd lepi el az agyam.

- Itt vagyunk! – Ordítom vissza.

Weston hitetlen képpel mered vissza rám, mintha elárultam volna. – Kössz.

Azzal pedig kikászálódik a bunkerből, és a létra használata nélkül, mintha csak valami kicseszett szuperhős lenne, egyszerűen leugrik a földre. Utána nézek és látom, ahogy May azonnal odafut hozzá, és megöleli. Fogalmam sincs, mikor lettek ennyire jóban, de tekintve, hogy Weston az előbb még velem csókolózott elbújva, most nem igazán tudom hova tenni ezt a dolgot. Rohadt élet. Rohadt világegyetem. És közben még szédülök is.

- Hahó! – Integet fel nekem a csapattársam vidáman.

Visszaintek.

- Le tudsz jönni? – Kérdezi May.

Talán ennyire részegnek hisz? Weston vajon azt mondta neki, hogy annyira ittas vagyok, hogy felcsábítottam ide? Ezzel védi magát? Mondjuk végül is, tényleg ez történt.

- Hogyne tudnék. – Mondom, majd meg sem várva a reakciójukat, elindulok lefelé.

Ekkor döbbenek rá, hogy csak az egyik kezem tudom használni.

- Te nagyon hülye. – Két erős kar markolja meg a derekam, majd pedig könnyedén, mintha csak egy gyerek lennék, leemel a létráról.

Amint a lábam földet ér, Weston eltávolodik, én meg azonnal fázni kezdek. Nagyon hideg van ma este, csak a bunkerben valahogy nem érzékeltem.

Összefűzöm magam előtt a karom.

- Le is csúszhattál volna a csúszdán. – Jegyzi meg Weston.

- Nem jutott eszembe.

- Nagyon rosszul vagy? – Kérdezi aggódó hangon May.

- Úgy nézek ki?

A válaszom csípőből érkezik, de rögtön meg is bánom. May soha semmi rosszat nem tett ellenem, azon kívül persze, hogy biztosan nagyon tetszik neki Weston, de ez így akkor sem fair tőlem. Mindenesetre Weston elneveti magát. Legalább ő jól szórakozik.

- Jól nézel ki. – Szólal meg végül abbahagyva a röhögést. – Csak eléggé ittas vagy.

Érzem, ahogy a hideg ellenére is pír kúszik fel az arcomra.