Szívzűr a gimiben ✅

Six

CHARLIE

- Ti megsüketültetek? – Nyitja ki a szekrény ajtaját Kitty. – Letelt az idő!

Némi fény árad be a sötét és szűkös helyiségbe, mire végre láthatóvá válik előttem Weston arca. A fiú most szörnyen zavartnak tűnik.

- Talán hangosabban kellene ordibálnod! – Találom meg a hangom, majd ellépek a lány mellett.

A szekrényből kilépve végre újra kapok levegőt. Weston és én egy szekrényben? Mi a fene?

- Na, én megyek és megkeresem Piper-t. – Mondom, majd a földön ülő évfolyamtársaimra nézek.

Az arcukra van írva a döbbenet.

- Mi van? – Hördülök fel, mire ők egyszerre kapják el rólam a tekintetüket. – Nem csókolóztunk.

- Hát még jó, hogy nem! – Lép ki a szekrényből Weston is.

Kössz.

- Amúgy is ki játszik ilyen béna játékot a 21. században? Mondok nektek valamit... - Folytatja a fiú. - Ha meg akartok csókolni valakit, akkor csak egyszerűen tegyétek meg és ne agyaljatok rajta annyit! Csak a lúzerek játszanak ilyesmit! Ti lúzerek vagytok?

A földön ülők szinte tátott szájjal hallgatják Weston szentbeszédét, majd a végén egyöntetűen rázzák meg a fejüket.

- Nagyon jó! – Mondja. – És akkor én most megyek és iszok valamit.

Ezzel pedig be is fejezte. Néhány határozott lépéssel elhagyja a szobát, és még csak rám sem néz. Erről ennyit.

- De mégis miért nem csókolóztatok? – Fordul felém Kitty.

Jó kérdés. Most mondjam azt, hogy Weston nem akarta?

- Azért, mert ez csak egy hülye játék. – Felelem végül nagyon felnőttesen, majd a földön hagyott poharamra pillantok. – Ki itta meg a vodka-narancsom?

- Hát én nem hagytam volna ki egy ilyen lehetőséget, bakker! – Szólal meg értetlen arccal May is. – De nem is akart megcsókolni?

A bűnös persze nem jelentkezik... Ellenben a szobában lévő összes ember az én válaszomra vár. Ez most komoly?

- Úgy látom, itt mindenkit jobban érdekel az én életem, mint a sajátja. Törődjetek a magatok dolgával! – Mondom kissé feldúlva, majd gyorsan meg is indulok kifelé.

A földszinten hangosan szól a zene, páran pedig felszabadultan ugrálnak rá. Nekem most valahogy nincs kedvem a táncoláshoz, így egyenesen a konyhába megyek, hogy töltsek magamnak egy italt.

- Ne már... Elfogyott a vodka.

Ennél rosszabb már tényleg nem lehet.

- De van whiskey! – Libben be a helyiségbe Piper. – Mizujs?

- Ahh. – Nyögök fel.

- Hú, ez semmi jót nem jelenthet. Mi történt?

Hát azt még igazából én sem tudom, ezért nem is szívesen kötném a barátnőm orrára, aki egyébként sajnos túl jól ismer engem.

- Csak a vodka után kesergek. – Hazudom, mire ő felnevet.

- Ajaj, Charlie!! – Mondja mosolyogva, majd elém tolja a Jim Bean-es üveget.

Hát igen. Mit is tehetnék? Nem vagyok én finnyás, iszok. Töltök magamnak egy kis whiskey-t, majd gyorsan le is húzom. Még soha semmi sem égette ennyire a torkomat, mint ez az ital és szinte rögtön köhögőrohamot is kapok tőle. Rátámaszkodok a pultra és megvárom, hogy alább hagyjon az égető érzés, azután pedig újra töltök.