Szívzűr a gimiben ✅

Eight

CHARLIE

Hétfőn úgy döntök, ideje visszavedlenem a jó kislányos énemet, hiszen éppen elég kalamajka történt a hétvégén ahhoz, hogy ne akarjam felhívni magamra a figyelmet. Egy egyszerű, koptatott farmert és világos felsőt veszek fel, na meg persze egy hozzáillő kardigánt. Busszal megyek a suliba, mivel - tekintettel a hétvégi New Orleans-i tigrisek és a mi cápáink focimeccsére - Piper most valami új koreográfián töri a fejét és berendelte a lányokat nulladik órára. Na, hát például ezért is szar pomponlánynak lenni, de persze most valamilyen szinten azért meg is könnyebbülök, hiszen így nem kell egy autóban utaznom Weston-nal. Vasárnap nem szokott átjönni, így az ominózus beszélgetés óta nem láttam őt. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi vár majd rám a továbbiakban, de reménykedek benne, hogy nem fogok túlságosan feszengeni a társaságában, ezt a kis bökkenőt pedig hamar elfelejtjük.

Vagy legalábbis azt remélem, hogy ő elfelejti. Nekem mégis csak az első csókom volt.

- Oké, lányok! Gondolom, sejtitek, hogy miért hívtalak ilyen korán össze titeket. - Kezd bele a mondókájába Piper.

A suli folyosóján állunk egy kis körben. Én egy szekrénynek dőlve, unottan hallgatom a csapatkapitányunk, míg a többiek dühösen méregetik őt. Totál megértem az érzéseiket. Mégis ki a franc akar a kelleténél hamarabb bejönni a suliba hétfő reggel?

- A hétvégén idegenben játszunk. - Folytatja.

- Vagyis a fiúk játszanak, mi csak szurkolunk. - Emlékeztetem őt, mire Piper egy megsemmisítő pillantást küld felém.

Jó. Inkább befogom.

- Köszönöm, Charlie. - Mondja gúnyosan. - Így van. Cápák a tigrisek ellen! Mint azt tudjuk, mindkét csapat veretlen eddig a bajnokságban, így egy nagyon szoros meccsre kell számítanunk. A srácok számára ez szörnyen fontos, főleg a végzősök számára.

Eszembe jut a bátyám és Weston. A fociösztöndíjak szempontjából tényleg nagyon fontos, hogy a Cápák megnyerik-e a bajnokságot vagy sem. Bár nem hinném, hogy mi ehhez túl sokat hozzá tudnánk tenni.

- Nekünk pomponlányoknak pedig kutya kötelességünk abban segíteni a fiúkat, amiben csak tudjuk! - Magyarázza Piper. - És abban segítjük őket, amiben jók vagyunk.

- Megmasszírozzuk őket a meccs előtt vagy mi a terv? - Kérdezi egy ásítás közben Kitty.

- Nem!!

Piper szeme szinte szikrákat szór.

- ÚÚ... Szerintem ez jó ötlet! - Szól közbe Cindy is. - Enyém Mason!!

Elképedve nézek rá. Most komolyan? Fúj.

- Jó, akkor az enyém Weston! - Jelenti ki Kitty, mire néhány másik lány is Weston nevét kezdi hajtogatni.

Hát persze. Erre már csak a szemem forgatom.

- Ha minden jó pasit lefoglaltok, akkor szerintem az enyém marad a csapat kabalája, Bobby. - Mondja May sértődötten, mire felnevetek.

- Ez jó! - Mondom neki.

Gondolhatjátok, hogy szegény Bobby nem épp a külsejéről híres, hiszen akkor nem rejtené magát minden alkalommal egy bazi nagy és büdös cápajelmez mögé. Egyébként aranyos fiú.

- Most miért vagy ilyen fura, May? - Kérdezi tőle Greta.

- ELÉG! Lányok! Elég már! - Sipítozik Piper. - Természetesen a szurkolással tudunk nekik a legtöbbet segíteni, de a szabadidőtökben azt masszíroztok meg, akit csak akartok. Én nem bánom.