Szívzűr a gimiben ✅

Thirty

CHARLIE

Mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt. Leszorított fejjel sétálok ki a menzáról, és megyek vissza a szekrényemhez. Próbálom kitalálni, hogy mi lesz a következő órám, de az agyam mintha kisült volna. Használhatatlan. Folyton Greta képe jelenik meg előttem, a nagyon nagyon csinos, szép arcú, kedves és ügyes Gretáé, és hirtelen szörnyű féltékenység lesz úrrá rajtam. Elképzelem őket együtt. Elképzelem, ahogy Weston ugyanazokat éli át Greta-val is, mint velem, és lassan felkavarodik a gyomrom is.

- Charlie! – Jelenik meg egyszerre Piper. – Ott hagytad az asztalon a ruháid.

Azzal felém nyújtja a kis piros darabokat, mire kénytelen vagyok odafordulni, hogy elvegyem tőle őket.

- Hát téged meg mi lelt? – Rőkönyödik meg a valószínűleg borzasztóan savanyú ábrázatomat látva. – Ennyire megvisel ez az új pomponlányos ötlet?

Egy hirtelen mozdulattal bevágom a ruhákat a szekrényembe, majd pedig rácsapom az ajtót.

- Te tudtad, hogy Greta és Weston jártak?

Piper felhúzott szemöldökkel néz rám. – Milyen Greta? A mi Gretank?

Válaszul csak bólintok.

- Mégis mikor? – Kérdezi értetlenül.

Mivel ő is ugyanolyan meglepettnek tűnik, mint én, ezért világossá válik számomra, hogy neki sem volt még csak halvány sejtése sem a dologról. Egy kicsit megkönnyebbülök, hogy nem csak én éltem teljes tudatlanságban.

- Elméletileg tavaly... - Gondolkozok el. – Hogyhogy egyikünk sem tudott erről?

- Biztos vagy te ebben, hogy ez igaz? Ki mondta ezt?

- Greta.

Erre Piper szeme elkerekedik. Tudja, ő is tudja, hogy ennek igaznak kell lennie. Greta sosem hazudna csak úgy ilyesmiről. Ki hazudna egyáltalán ilyesmiről? Ráadásul amilyen komoly arccal állt elém... Látszott rajta, hogy kellemetlen számára ez a „figyelmeztetés", ahogy ő fogalmazott, de mégis meg kell tennie.

Világos, hogy nem hazudott.

- Hű! – Szólal meg kis idő múlva a barátnőm. – Le vagyok döbbenve.

- Ja, én is.

- De hát... Végül is, mit számít ez? Tudtuk, hogy Weston egy félisten, és minden második lány a kezét amputálná érte. Nem lepődnék meg, ha csak most itt, ezen a folyosón is több olyan lány sétálna jelenleg, akinek volt valamilyen köze hozzá. Kezdetnek itt vagy rögtön te.

Hát ez hihetetlen. Hullanak ki a csontvázak a szekrényből.

- Ez egyszerűen borzasztó, Piper! – Akadok ki. – Te nem hallod magad? Mintha csak valami sorozatgyilkos következő áldozata lennék!

Komoran néz rám, de aztán mégis csak elmosolyodik.

- De milyen dögös sorozatgyilkos!

Kínomban nevetek fel, majd túrok bele a hajamba. Hihetetlen, hogy pont velem történik mindez! Hogy pont én vagyok az a lány, akit a sötét lovag veszélyeire kell figyelmeztetni.

- Most egyáltalán nem számít a külseje. – Jelentem ki nagyon határozottan. – Valami csúnya és komoly dolog történt kettejük között. Greta szeméből sütött a fájdalom, teljesen letaglózott. Figyelmeztetni akart engem... Figyelmeztetni, hogy vigyázzak vele.

- Hogy vigyázz Weston-nal? – Piper hangja hitetlenül cseng.

A szemem sarkából ekkor észreveszem a szóbanforgó fiút. Emlegetett szamár. És a torkom szorul össze a nevetős arca láttán, ahogy épp az egyik haverjával beszélget. Csak úgy szokásosan, ugyanolyan vidáman, ahogy mindig is. Mit nem veszek észre vele kapcsolatban? Mi történhetett, amitől Greta ennyire kiakadt, hogy még figyelmeztetnie is kelljen? Weston ekkor felénk pillant, és amikor a tekintetünk találkozik, az olyan erővel hat rám, hogy elgyengülnek tőle a lábaim.