Szívzűr a gimiben ✅

Sixty

CHARLIE

Míg odakint esik a hó, mi odabent, a jó melegben borozunk Westonnal és az anyukájával. Miután hazavitt, az anyukája szinte örvendezve fogadott minket és ragaszkodott hozzá, hogy egyek velük, hiszen úgyis elkészült már a vacsorával. Korai vacsora ez, hiszen Weston anyja, Susannah ápolóként dolgozik, ráadásul ma is éjszakai műszakban, így még a munkába indulás előtt jóval, már délutánra elkészítette az ételt.

A konyhaasztalnál ülünk, Weston velem szemben, az anyukája pedig mellettem. Én már a második pohár boromat kortyolgatom, egészen ellazultam, miközben Susannah Weston gyerekkori csínytevéseiről mesél.

- És miután telerajzolta az egész mosdót, a fehér falat... A nagyanyja bement hozzá és majdnem szívrohamot kapott. - Susannah ezt úgy meséli, hogy közben alig bírja visszafojtani a nevetését.

Én is mosolygok az aranyos történeten, majd Westonra pillantok, aki most is engem néz. Alig tudja levenni rólam a szemét, és én is folyton visszatérek hozzá. Ez amúgy írtó édes dolog, de eléggé zavarba ejtő így, hogy az anyja is itt van.

- Gondolom utána azért megbocsátott a nagymamád.

El se tudom képzelni, hogy bárki képes legyen egy percnél tovább haragudni a nyolcéves, élénk fantáziájú Westonra.

- Dehogyis. - Huncut mosolyra húzza a száját. - Kukoricán kellett térdepelnem utána.

Tudom, hogy hazudik, de olyan komoly hangon teszi, hogy szívből elnevetem magam.

A szeme ragyog, miközben beszél:

- Mit mondhatnék? Rossz gyerek voltam.

Olyan helyes, hogy azt elmondani sem lehet. Ráadásul jókedvű és reménnyel teli. És az, hogy így néz rám... A gyomromban érzem az izgatottságot.

- És Charlie, te csináltál hasonló rosszaságokat? - Fordul felém Weston anyja.

Huh. Mit illik ilyenkor mondani?? Végig gondolom az összes bénaságomat, lesülne a pofámról a bőr, ha azokról kéne beszélnem. Vagy a cigis incidens a múltkor... Kizárt.

- Háát, alapvetően jó gyerek voltam.

Weston megütközve néz rám: - Melyik bolygón?

Na, kössz! Ennyit arról, hogy jó benyomást keltsek.

- Tudja, Susannah... - Mondom és megköszörülöm a torkom, majd kortyolok a boromból is. - Nálunk minden viszonyítás kérdése, mivel ketten vagyunk. A bátyám mindig egy bajkeverő volt, így én voltam úgymond a jó gyerek.

Weston még mindig annyira huncut szemekkel néz rám, hogy tudom, ezt még nem úszom meg ilyen könnyen.

Nem is hagyja annyiban:

- És amikor a múltkor kiszöktél az ablakodon át? Azt minek neveznéd?

- Uramisten. - Lepődik meg Susannah. - Mégis miért csináltál ilyet?

Most már tényleg zavarba jövök. Egészen biztosan nem fogom bevallani, hogy Weston miatt szöktem el otthonról. Eléggé szánalmasnak hangzik, többet fel sem akarom hozni.
Talán majd az unokáimnak elmondom. Talán.

- Nem... Öhm.. Ez már régebben történt, de szóra sem érdemes. - A lehető leggyilkosabb tekintettel meredek a szemben ülő fiúra. - Weston valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva szeret kínozni.

Erre a fiú úgy néz rám, mintha ötöse lenne a lottón. Érthetetlen.

- Ne érezd magad rosszul, Charlie! - Fordul felém Susannah, miközben feláll az asztaltól. - Valamivel egészen biztosan magadba bolondítottad a fiamat.