Szívzűr a gimiben ✅

Forty-one

WESTON

Azt hiszem, Charlie nem kifejezetten örül annak, hogy megjelentünk a pomponlányos csapatépítésen, vagy min. Amikor a nappaliba lépve találkozott a tekintetünk, láttam, ahogy döbbenetében elnyílik a szája. Most viszont már valósággal füstöl a feje az idegtől. Persze ez talán nem annyira nekem, hanem inkább a velem érkező Mason-nek és Tyler-nek szól.

Vagy legalábbis remélem.

- Mit nem fogsz fel abból, hogy nem akarom, hogy itt legyél? - Sziszegi a kérdést a bátyja képébe hajolva.

A konyhában állunk. Ide vonszolta be Charlie a testvérét, miután felocsúdott a sokkból, én pedig természetesen követtem őket. Rendesen egymásnak vannak feszülve, én meg valamivel távolabb, a pultnak dőlve hallgatom őket.

- És mégis kit érdekel, hogy te mit akarsz és mit nem?

Mason visszavágása betalál. A lány arca grimaszba torzul néhány pillanatra.

- Ez egy pizsamaparty az Isten szerelmére! - Emeli fel a hangját Charlie. - Senki sem akarja, hogy itt legyél!

- Valaki mégis.

Charlie összefűzi maga előtt a kezét, így valamivel hangsúlyosabbá válnak a mellei. Forróság önt el. Amióta láttam póló nélkül, egyszerűen másra sem bírok gondolni.

- Kicsoda? Ki hívott meg?

Mason sejtelmesen mosolyog. Nem igazán hatja meg az előtte álló törékeny kis méregzsák.

- Cindy. - Feleli a fiú. - Ez pedig az ő háza.

Erre mint egy varázsütés szerűen belép a helyiségbe maga Cindy is. Dacosan emeli fel az állát.

- Így van, szóval abba is hagyhatjátok a veszekedést és inkább gyertek, mert mutatni szeretnék valamit!

- De mégis mi az, hogy meghívtad? - Akad ki Charlie a lány felé fordulva. - Úgy volt, hogy ez egy csajos buli. Csak csajokkal, csak a nyolc pomponlánnyal...Velünk!

Egyszerűen nem tudja elengedni ezt a témát, de ha őszinte akarok lenni, én tudtam, hogy ez lesz. Elleneztem is, hogy idejöjjünk, de hát nyilvánvalóan nem állíthattam meg Mason-t.

Cindy valamivel szigorúbb hangon szólal meg újból:

- Mint ahogy már mondtam neked, ez az én házam, tehát az én szabályaim érvényesülnek. Én pedig azt akarom, hogy maradjon.

Charlie erre a szemét forgatja. - Tök mindegy!

Persze még véletlenül sem mindegy, de látja, hogy vesztésre áll mindenki mással szemben. Cindy-ről aztán rám emeli a tekintetét. Hát igen, kivéve velem szemben.

Kíváncsian húzom fel a szemöldököm.

- Miért nem mondtad, hogy ez lesz? - Szegezi nekem a kérdést.

Ajaj.

- Miért mondta volna? - Válaszol helyettem Mason. - Le se szarja, hogy mit gondolsz.

- Mason... - Szólok közbe.

Cindy erre észbe kap és megragadja őt a karjánál fogva.

- Mi lenne, ha te inkább kijönnél velem? Elég volt már ebből a csetepatéból.

Azzal kivonszolja magával a még mindig ideges fiút. Épp itt volt már az ideje. Végre kettesben maradunk Charlie-val. Feszült csend telepszik ránk. Látom rajta, hogy mindjárt felnyársal a szemeivel, és nem igazán tudom, mit mondhatnék, amivel jobb lenne a helyzet.