Szívzűr a gimiben ✅

Fifty-six

CHARLIE

Weston hiába kérlel, én ragaszkodom hozzá, hogy visszatérjünk a buliba. Nem csupán magam miatt, hanem a bátyám és a barátnőim miatt is. Bár legszívesebben igent mondanék a fiúnak, aki jelenleg és úgy általában is lefoglalja minden gondolatomat, hogy aztán együtt tölthessük az este hátralevő részét a szobájában vagy a kocsijában vagy bárhol, de egyszerűen muszáj helyesen cselekednem.

Tél-illat csap meg, ahogy kiszállok az autóból, ropognak a lábam alatt az összefagyott fűszálak és szinte marja az arcom a hideg.

- Kurva hideg van. - Káromkodja el magát az utánam kikászálódó Weston.

Bizony. Azután, hogy körülbelül egy órán keresztül ültünk szorosan összebújva a kocsija hátsóülésén, most tényleg nagyon rosszul esik a kinti levegő.

- Rettenetesen. - Érték vele egyet, mire ő kézen fog, majd húzni kezd.

Olyan természetességgel fogja meg a kezem, hogy csak pislogni tudok döbbenetemben, de persze eszem ágában sincs elhúzódni.

Cinkosan mosolyog rám.

- Mindig is így akartam veled sétálni.

Szavai teljesen átmelegítenek.

- Ugye tudod, hogy ha kézen fogva érkezünk meg, az felvet majd néhány kérdést?

Nevetve rázza a fejét. - Mason már tudja, hogy vonzódom hozzád.

Ezen olyannyira meglepődök, hogy majdnem felesek a saját lábamban.

- Hogy micsoda??

- Most mi az? - Áll meg Weston engem is maga felé fordítva. - Én nem akarok már többet titkolózni.

Tátott szájjal meredek rá. Képtelenségnek hangzik, hogy a bátyám és ő megbeszélték volna a dolgokat, Mason pedig még csak meg sem említette.

- Pontosan mit tud?

Weston lazán megrántja a vállát. Egyik kezével még mindig fogja az enyémet. Jó meleg a tenyere.

- Nem részleteztem semmit, de szerintem nem lenne gondja vele, ha köztünk bármi történne.

Értetlenül és kissé döbbenten vonom fel a szemöldököm.

-Mi van? - Akad fenn az ábrázatomon Weston. - Olyan elképzelhetetlen, hogy a bátyád normális emberként kezelje a dolgokat?

- Hát... A múltkor megütött.

- A múltkor konkrétan előtte smároltál le!

- Hát ez jogos, csak nehéz elképzelni az agresszión kívül más reakciót is tőle.

Weston erre felnevet, majd hitetlenkedve fordul felém.

- Szerinted mégis miért barátkozok vele, ha ennyire szar ember?

Rögtön lelkiismeret furdalásom lesz, hogy így leírom előtte a bátyámat... Ez nem szép dolog tőlem. Marja a gyomromat a bűntudat.

- Nem mondtam, hogy szar ember, csak... Nehéz vele. És komolyan fogalmam sincs, hogy mégis hogy lehettek ti ketten barátok.

- Talán úgy, hogy sok mindenben elfogultan vélekedsz róla. Ha nem lennél a testvére, te is jófejnek gondolnád.

Hmm...Ebben azért van valami, bár így is jófejnek gondolom. Vannak jó pillanatai. Sőt. Hiányozna, ha elköltözne vagy bármi. Igazából ilyen bolondosan és kissé agresszíven is szeretem.

- Még a végén az fog éket verni közénk, hogy máshogy gondolkodunk a bátyámról. - Szólalok meg nevetve.

Erre Weston is elneveti magát, majd megpuszilja a szám sarkát.