Szívzűr a gimiben ✅

Twenty-three

CHARLIE

Tekintve, hogy Piper nagyon-nagyon büszke volt magára, amiért sikerült megrendeznie az erdei tornapályás bulit, eléggé nehezen fogadta a hírt, hogy haza szeretnék menni. Tényleg azt remélte, hogy a majdnem egyórás hányásom után majd főnixmadárként feltámadok poraimból, és újra bulizni meg inni kezdek. Aztán én részletesen ecsetelni kezdtem a hányásomat, mire belátta, hogy talán tényleg mindenki jobban jár, ha távozok, és nem rontom tovább a hangulatot a morcos énemmel. A feltételezés, hogy morcosan csak elrontom az emberek hangulatát, mondjuk egy kicsit fájt, de be kellett ismernem, volt benne valami.

Elindulva összébb húzom magamon Weston dzsekijét, ami túlságosan nagy rám, de még így is imádom hordani, mert olyan, mintha ő ölelne körbe. Tudom, ez elég nyálas, de már fáradt vagyok.

Miközben kikecmergek az erdőből, megbotlok és majdnem el is esek egy földből kiálló gyökérben.

- Öcsém. – Hangzik el a számból ösztönösen.

Nevetés zaja csapja meg a fülemet, mialatt próbálom visszanyerni az egyensúlyomat. Felnézve meglátom magát Weston-t, amint lazán a kocsijának dőlve engem néz, és jól hallhatóan eléggé szórakoztatja a műsorom.

- Nagyon vicces. – Mondom neki, miközben odasétálok hozzá.

Egy útszéli lámpa éppen megvilágítja az arcát, a narancssárga fényben pedig láthatóvá válik gúnyos félmosolya.

- Tényleg az. – Dörzsöli meg az orrnyergét, majd megkerüli a kocsit, és kinyitja nekem az anyósülés felőli ajtót.

- Köszi.

Azzal pedig bezuttyanok a kocsiba.

- Hé! - Mondom, de ezt már nem hallja, mert rám csapja az ajtót, én meg zavartan veszem kezembe azt a kis fekete táskát, amire rá sikerült ülnöm. – Itt van...

Egy női táska. Egy rendkívül ismerős női táska.

És tudom is, hogy kié.

- Tényleg nagyon vicces, hogy mindenben képes vagy elesni, akár még a saját lábadban is. – Ül be Weston is a másik oldalról, ám a jókedve azonnal elszáll, amint meglátja a kezemben May táskáját.

Vér dobol a fülemben. Úgy volt, hogy ma új életet kezdek, erre Weston megjelenik és minden elromlik. Előbb a csók...Alig bírom kigondolni is...A csók a csúszda tetején, majd a hányás, aztán May...

- Ne is mondj semmit, mert mindjárt megint elhányom magam. – Jelentem ki, aztán a hátsóülésre dobom a táskát. – Nincs közöm hozzá.

Érzem, hogy Weston rám mered, szinte lyukat éget a fél arcomba, de én nem nézek vissza rá, inkább az előttünk lévő üres és sötét utat bámulom. Lángol az egész arcom a szégyentől.

WESTON

Lassan elfordítom a fejem Charlie arcáról, majd ráadom a gyújtást.

A motor felzúg.

A KURVA KIBASZOTT ÉLETBE.

Hogy nekem hogy nem jutott eszembe az a rohadt táska?

- Nem az van, amire gondolsz.

Próbálom olyan nyomatékosan ejteni ki a szavakat, amennyire csak emberileg lehetséges, hogy megértse, de már előre tudom, hogy úgysem fogja. Most túl dühös hozzá.

Elindulok az autóval.

- Ó, szóval nem az van. – Kezd bele egy kisebb szünet után, én meg összeszorítom a fogaim. – Akkor segíts megérteni! Szóval... A meccsen, amikor én éppen kitörtem a karom meg a fejemre estem, és elvesztettem az eszméletemet... – Egyre feljebb emeli a hangját, ami egyáltalán nem tetszik. – Ti Tylerrel valami jöttment csaj miatt verekedtetek, ja és láthatóan kavarsz May-el is, közben viszont jól esik velem romantikázni a játszótéren!!