Szívzűr a gimiben ✅

Forty-nine

CHARLIE

Sosem hittem volna, hogy egy szép napon majd Cindy és Clarissa társaságában fogok bujkálni egy félreeső, bokros-fás helyen, de így lett. Az élet nagyon fura.

- Te mióta cigizel amúgy? - Fordulok Cindy-hez, miközben én is elhelyezkedek az egyik földből kiálló gyökérzeten.

- Hát lássuk csak! - Gondolkozik el. - Régebben néha rágyújtottam, ha buliztam és megkínáltak, de mostanában... Mostanában már inkább csak magam miatt szívom.

Próbálok nem kiakadni a válaszán, én ugyanis még sosem láttam cigivel a kezében.

- Valami kikészített? - Csatlakozik két pöfékelés közt Clarissa is a beszélgetéshez.

- Igen.

A gyors válasz hallatán érdeklődve dőlök előrébb. - De mi?

- Mégis mi készített volna ki Charlie? - Kérdez vissza erősen gesztikulálva. - Ha valaki, akkor te aztán igazán megérthetnéd!

Elhúzom a számat. Rosszat sejtek.

- Miért érzem úgy, hogy ennek Mason-höz van köze?

- Valószínűleg azért, mert így van. - Vágja rá Cindy gondolkodás nélkül. - Az a fiú tényleg elcsavarta a fejem és nézd... Már sokkal kevésbé érdeklődik irántam, nekem meg fogalmam sincs, hogy mit is kéne tennem!

Soha életemben nem láttam még Cindy-t ennyire kiborulva egy pasi miatt, jobban mondva, ennyire őszintén kiborulva egy pasi miatt. Most nem eltúlozza a helyzetet, nem megjátssza magát, hanem komolyan aggódik. És hát jól gondolja, én tényleg meg tudom érteni a helyzetét.

Viszont...

- De ha ennyire elcsavarta a fejed, akkor meg mégis hogy juthatott eszedbe az a teljesen agyrém fogadás?

Erre úgy néz rám, mint akinek embert ölni lenne kedve, és lefogadom, hogy ha szemmel gyilkolni lehetne, akkor már halott is lennék. Még a cigi is megáll a kezében...

- Azt is csak azért találtam ki, hogy sokkal izgalmasabbá tegyem magam a szemében! Egyszerűen csak szerettem volna, ha nem egy mindennapi lánynak hinne, hanem valami többnek...Valami fenségesnek, vagy tudom is én. - Csüggedten vakarja meg a fejét. - De mostanra már ezerszer megbántam, oké?

Na, erre a válaszra tényleg nem számítottam! A bulin úgy tűnt, nem igazán zavarja, hogy Mason és Piper csókolóznak, illetve egészen idáig nem is tűnt megbántottnak. Azt kell, mondjam, hogy lenyűgözően ügyes az érzések eltitkolásában.

Nem úgy, mint én.

- Hát Cindy, én tényleg sajnállak. Komolyan. De őszintén nem tudok a fejeddel gondolkozni, pedig tudod, hogy én se vagyok százas.

- Hát az fix! - Vágja rá, mire én egy kicsit megsértődök.

Jó, azért nem számítottam rá, hogy ennyire nagyon egyet fog velem érteni...

- Tényleg, ahogy idegből elkezdted beletömni a tésztalapokat Mason szájába, hát az valami csúcs volt! Persze, ijesztő is egyben, de leginkább csúcs.

Hát ez egy kabaré! De komolyan. Már csak arra vagyok képes, hogy a szemem forgassam.

- Hű! - Tör fel Clarissa-ból a csodálkozás, mire mindketten felé fordulunk. - Tévedtem. A pomponlányok élete talán tényleg annyira színes, ahogy az a legendákban is él.

Erre Cindy és én is csak keserűen felnevetünk.

- Tudjátok mit? - Szólal meg újból Clarissa. - Futás előtt ki kellett volna jönni ide és elrejteni a bokorba egy üveg tiszta szeszt.