Szívzűr a gimiben ✅

Fifteen

A nap még éppen csak pirkad, mi meg már réges-rég a Theodore Roosevelt Középiskola szinte üres parkolójában szobrozunk és a sulibuszra várunk. A pomponlányok nagyjából egy kupacba gyűltek össze, kivéve persze Cindy-t, aki ebben a pillanatban is a bátyámon csüng. Innen egyenesen rálátok Mason bandájára, köztük pedig Weston-ra is, aki most egy sötét kapucnis pulóverben és melegítőnadrágban dől a kocsijának. Ő sem aludhatott valami sokat az éjjel. Maga elé meredve bólogat valahányszor csak beszélnek hozzá.

- Azt hittem, rögtön beszámolsz majd a fejleményekről! - Szakít ki Piper a gondolataimból, mire gyorsan elkapom a pillantásom Weston-ról. - Nem hiszem el, hogy te és...

- Tssss!! - Pisszegem le, majd egy mozdulattal kicsit távolabb húzom a többiektől. - Megőrültél? Ki ne mondd a nevét a lányok előtt!

- Jól van, jól van. Jesszus! Mégis mi történt tegnap, ami ennyire felzaklatott? Mi lett a tervvel?

Hogy mi lett a tervvel? Magam sem tudom. Weston tegnap bejött a szobámba és végtelenül aranyos volt. És bár ezt alig bírom felfogni, de minden ösztönöm azt súgja, hogy vonzódik hozzám, félt engem, talán tegnap még kicsit féltékeny is volt. Ma reggel viszont már nyoma sem volt az előző esti intim pillanatainknak. Szinte nem is nézett rám, amikor eljött értünk és a kocsiban sem szólt hozzám, pedig máskor mindig igyekszik bevonni a beszélgetésbe, de ma semmi. Mintha szándékosan tartaná a távolságot.

- A tegnap este nagyon... Jó volt. - Mondom végül hangosan.

- Jó??

Piper hitetlen szemekkel mered rám. - Nem történt semmi? Még egy aprócska csók sem csattant el?

- Semmi olyan, amire te gondolsz. De volt néhány egészen bensőséges percünk együtt.

- És az talán rossz?

- Már hogy lenne az rossz? De hát nézz csak rá! - Gesztikulálok talán túlságosan is erősen. - Ma rám se hederít. Bevetettem minden bájam és tessék! Talán elijesztettem.

- Hmm... - Gondolkodik el Piper. - Nem hinném, hogy Weston Everett az az ijedős fajta lenne.

Ezen kénytelen vagyok elmosolyodni.

- Nem is az, de tudod, hogy van ez. Ha túlságosan nyomulós vagy az elején, akkor a pasik teljesen elvesztik az érdeklődésüket.

- Tudod mit? Ebben igazad van. Nem szabad teljesen odadobnod magad neki, de azért prűd se legyél!

- A tegnap este után már aligha lehetne ezt mondani rám...Úgy érzem, teljesen kifordultam önmagamból, és ezt Weston is észrevette. Sok voltam, és most egy kicsit meghőkölt.

Ekkor véletlenül találkozik a tekintetem a Westonéval. Bőven hallótávolságon kívül van, de még így is feléled bennem a gyanú, hogy talán meghallott minket. A szeméből mintha valami néma szomorúság sütne, ettől pedig összeugrik a gyomrom. Néhány másodperc alatt végignéz rajtam, majd elfordul.

- Már az elején el kellett volna mondanod, hogy mi történt! - Dorgál meg Piper, aki szerencsére semmit sem vett észre az előbbi összenézésből.

Kelletlenül bólintok, akár egy rosszaságon kapott kisgyerek.

- De már mindegy... - Folytatja a barátnőm. - Legalább elmondtad.

A beszélgetésünk közben végre valahára begördül a suli már szebb időket is látott sárga autóbusza, mire mindenki megindul a jármű felé, ahogy mi is. A buszra szállva épp Weston mellé érek, és egy pillanatra újra összekapcsolódik a tekintetünk, de most olyan gyorsan kapja el rólam a pillantását, ahogy csak tudja.