Szívzűr a gimiben ✅

Forty

CHARLIE

KÖZHÍRRÉ TÉTETIK:

VÉGRE VALAHÁRA LEKERÜLT A GIPSZEM!

Újra két kezem van, ami meglehetősen szuper érzés. Bár az új kezem (vagyis a most visszakapott régi kezem) még egy kicsit bágyadt és mintha vékonyabb is lenne a másiknál, de anya szerint ez csak amolyan téveszme nálam. Szóval péntek délután van, és én már megjártam ma a kórházat, illetve a gipsz levétele után az iskolát is. Weston-nal csak néhány percig és tényleg csak futólag tudtam beszélni, de akkor megvitattuk, hogy milyen furán is nézhettünk ki másfél héttel korábban, amikor én még zúzott kézzel, ő meg véraláfutásos arccal rótta a város utcáit.

A Bonnie és Clyde hatásunk ezzel elmúlt, de nem bánom.

Azt viszont már bánom, hogy egyáltalán nincs időnk kettesben lenni, ráadásul nem is lesz a közeljövőben, hiszen ma lesz a szokásos csapatbuli Cindy házában. Még most sem hiszem el, hogy volt olyan nagylelkű és felajánlotta a házukat a csapat javára, de ez van. Ennek örömére Piper már órákkal korábban átjött hozzánk, hogy együtt készülődjünk az estére.

- Szóval minek is kell a bikini? - Kérdezem félig a szekrényemben állva. - Őszintén nem értem.

Piper az ágyamon ülve néz rám.

- Mondtam már, lesz fürdőzés is.

Úgy mondja, mintha ez annyira nagyon evidens lenne ősszel, vagy mintha legalábbis egy uszodába mennénk és nem valaki házába.

- Oké, de mégis hogy? - Félve teszem fel ezt a kérdést, hiszen a barátnőmnek mindig éppen valami őrültségen jár az esze.

El tudom képzelni, hogy kitalált valami vízibombázást vagy locsolókannából ivást, vagy bármi teljesen nem normális dolgot, amit majd „csapatépítés" címszó alatt fogunk csinálni.

- Ne nézz így rám! - Emeli fel védekezőn a kezét. - Ez még csak nem is az én ötletem volt. Cindy szólt, hogy vigyünk fürdőruhát, én meg csak továbbítom az üzenetét.

- Előre rettegek az estétől.

Piper erre felnyög. Nem igazán szereti, hogy én nem igazán szeretem a bulikat. Erre is csak azt tudom mondani, hogy hát ez van. A kezembe akad az a két bikiniszett, amim összesen van, majd az ágyamon elterülő lány felé fordulok velük.

- Barátságos sárga vagy ártatlan halványlila?

- Öhm... Nem igazán értem, hogy mitől lenne a lila bikini ártatlan, de határozottan arra szavazok.

A két bikini igazából sokban nem különbözik egymástól. Mindkettő két részes, és mindkettőnek az alja egy kicsit fentebb ér, mint a hagyományos bikinik. Ez a fazon ápol és eltakar, ráadásul szerintem csinosabb is, mint a sima, csípőig érő bugyik.

Zavartan nézek Piper-re.

- Miért pont a lila?

- A lila sokkal kevésbé kislányos. - Magyarázza egyik kezével erősen gesztikulálva. - A sárga tényleg nagyon barátságos. Túlságosan is. Azt sugallja, hogy ne közelíts, ne, egy lépést se, még csak meg se próbáld! Ráadásul a fehér bőrödhöz is jobban illik a halványlila.

Jó, hát akkor legyen a lila! Igazából tök mindegy. Beledobom az apró ruhadarabokat az utazótáskába.

- Úgysem lesz ott senki, akinek üzenhetne a bikinim.

- Attól még fontos a megjelenés. - Erősködik Piper. - A lányoknak is üzenni kell! Nehogy azt higgyék, hogy egy alamuszi nyuszi vagy.

- Nem mintha ettől tartanom kellene. Szerintem inkább veszett nyuszinak hisznek.