Szívzűr a gimiben ✅

Forty-four

CHARLIE

- MI A FASZ? - Jut el hozzám a valószínűleg sokkot kapott Mason hangja.

Ezután pedig minden nagyon gyorsan történik. Weston elszakítja magát tőlem. Úgy néz rám, olyan döbbenten, mintha unikornis szarvat növesztettem volna a homlokomra, majd valaki a karomnál fogva elránt előle. Mason arca tűnik fel a látóteremben, aztán pedig egy ököl, Mason ökle, amint épp behúz egyet Weston-nak.

Valaki sikít, talán én, talán Piper. Több sikoly is hallatszik, miközben a fiú kissé meghátrál az őt ért erőtől.

- MASON! - Ordítom le torkom szakadtából a bátyám fejét, majd megragadom és magam felé fordítom.

Őrült tekintettel bámul rám.

- Neked teljesen elment az eszed? - Szegezi nekem a kérdést, mire én eltátom a számat.

- MÉGHOGY NEKEM? - Továbbra is felemelt hangon beszélek. - Te húztál be egyet a legjobb barátodnak, aki még csak nem is tehet semmiről! Én csókoltam meg!!

A végét már ismét szinte üvöltöm. A szívem százzal kalapál, attól tartok, hogy meg is fog állni, ha így folytatjuk. A tekintetemmel újra Weston-t keresem, aki épp letörli a vért az orra alól. JÉZUSOM! Még az orra vére is eleredt!! És olyan jéghideg pillantást vet rám, hogy attól teljesen görcsbe áll a gyomrom. Ez az én hibám.

NEM!

EZ MASON HIBÁJA.

Újra a bátyám felé fordulok, közben a szemem sarkából érzékelem, ahogy Weston több lány kíséretében a konyha felé indul.

- Nézd meg mit csináltál!! - Ordítok vele. - Azt hiszed, mindent csak neked szabad?? Mert te vagy a nagyságos, méltóságos Mason Parker??

Komolyan mondom, olyan dühös vagyok, hogy vörös köd lepi el az agyamat. Zakatol bennem a vágy, hogy komoly kárt tegyek a testvéremben, de legalábbis behúzzak neki egy legalább akkorát, amekkorát ő húzott be Weston-nak.

- Ne csak rám mutogass! - Védekezik ő is felemelt hangon. - Ugyanúgy a te hibád is, ami történt! Mert nem vagy képes elfogadni, hogy két felnőtt ember szabad akaratából csókolózik egymással!

Na, itt lett vége a dolognak.

- Ó, igen? Szabad akarat? - Szinte köpöm a szavakat. Annyira rettenetesen dühös vagyok, hogy szinte az ízét is érzem. - De hát neked barátnőd van! Az nem zavar, hogy ő is végignézte az egészet?? Ja, hát persze, hogy nem zavar, hiszen egy rohadt fogadás volt az egész!! És te beszélsz itt nekem a SZABAD AKARATRÓL!

Látom, hogy Mason ezen teljesen elképed. Nem tudta, hogy tudok a fogadásról, hiszen Weston a lelkemre kötötte, hogy semmiképp sem árulhatom el neki, hiszen azzal őt is elárulnám. Eddig nem is tettem, most viszont megállíthatatlanul kicsúszott a számon. Ezt lehet, hogy majd később úgy fogom bánni, mint a kutya, de jelenleg még egy cseppet sem. Úgy érzem, hogy most minden szörnyűséges jelzőt Mason fejéhez tudnék vágni, ami csak a szótáramban van, mert egészen egyszerűen azt érdemli.

És még az sem lenne elég.

- Mi a picsa? Honnan tudsz te erről??

Közben gyűlnek körénk az emberek, mint valami rohadt utcai verekedésnél, és ki tudja? Talán nemsokára az is fog következni.

- Mindegy, hogy honnan, de így igaz. Egy hülye fogadás miatt szálltál rá Piper-re, és hidd el, hogy erről még maga Piper is tud. Nem vagy ám olyan ügyes játékos, mint ahogy azt te gondolod!

Látszik a bátyámon, hogy most aztán már nagyon pipa rám. Kínos helyzetbe hoztam őt egy csomó ember előtt. A keze ökölbe szorul, majd kienged, majd újra ökölbe. Nem félek. Tudom, hogy engem nem ütne meg, ellenben magamban már nem vagyok ennyire biztos.