Szívzűr a gimiben ✅

Fifty-eight

CHARLIE

Kótyagos fejjel ébredek fel reggel. Az ágyam pihe-puha, nekem pedig nincs semmi dolgom ma, csakhogy nyújtózkodjak, amíg akarok, így hát ez akár egy csodás nap kezdete is lehetne, de hát... Az előző este képei sorban tódulnak elém, mire a homlokomra kapom a kezem.

Atyám.

Nem hiszem el, hogy azt mondtam Weston előtt, hogy szeretem! Nem volt valami romantikus vallomás pont egy veszekedés közepette, ráadásul nem is közvetlenül neki, hanem Masonnek mondtam.

Atyáám.

Nagy nehezen feltápászkodok, közben csúszik le a vállamról a vékony alvós atlétám, majd az ablakhoz bandukolok.

- Na, ne! Ez nem lehet. – Képedek el a szitáló hóesést látva. – Esik a hó!!

Vékony hóréteg fedi a talajt, az ablakom alatti fa ágai deresek. A kocsik szinte csak poroszkálnak az úton a frissen esett hó miatt. Tökéletes. Öröm nézni. A lehető legszélesebb mosollyal vetem vissza magam az ágyba, majd a takarót is magamra húzom, onnan nézem az odakint szállingózó hópelyheket. Hirtelen minden nyűgöm-bajom elfelejtem és csak gyönyörködök a természetben. Hát erre aztán nem számítottam. Hóesés novemberben. Ilyet!

- Charlie, fent vagy már? – Hallom meg aztán Mason hangját a résnyire nyitott ajtó mögül, majd felbukkan a kócos, gyűrött feje is.

Ő is nemrég ébredhetett fel.

- Nem tudsz kopogni? – Dorgálom le azonnal, miközben felülök az ágyban. – És nem úgy volt, hogy Cindynél alszol?

- De, de. – Jön beljebb figyelembe se véve a magánszférám. – De aztán változott a terv. Láttad, hogy esik a hó?

Érdeklődve húzom fel a szemöldököm, majd bólintok.

- Akarom én tudni, hogy mi minden történt még miután elmentem?

Erre nevetve rázza meg a fejét. – Hát...Te tetted jól, hogy akkor leléptél.

Jézus.

- Szóval igazából a Weston-ügy miatt jöttem. – Szólal meg egy rövid hatásszünet után a padlót bámulva.

- Ugye nem ütötted meg megint?

- Nem. Végül nem.

Azért most eléggé megkönnyebbülök. Bár tudom, hogy Weston meg tudja védeni magát... De már éppen eleget kapott miattam.

- Végül átgondoltam a dolgokat és... - Az orra alatt motyog, miközben leül az ágyam szélére, majd rám emeli a tekintetét. – És igazából ez a ti ügyetek.

Úgy meglepődök, hogy majdnem félrenyelem a nyálam.

- Hogy mi?

- Mondom, ez a ti ügyetek. – Ismétli meg magát Mason. – Nem fogok beleszólni, nem is kellett volna.

- Most komolyan beszélsz? Vagy ez most valami ugratás?

Nem is hiszem el, amit hallok. A bátyám beismerné, hogy a legjobb barátja és a húga közti viszony nem rá tartozik?? Valaki csípjen meg!

- Tegnap elég sokat ittam, aztán May eléggé felhergelt, de igazából... Nekem semmi közöm ehhez. Komolyan így gondolom. Szemétség volt tőlem a tegnapi kirohanás...

Erre már gyorsan feltartom a kezem, jelezve, hogy ne folytassa.

- Ha most még bocsánatot is kérsz, azonnal rohanok és szólok anyáéknak, hogy elrabolták a testvérem és te csak egy klón vagy.