CHARLIE
- Piper az? – Kérdezem valamivel hangosabban, mint kellene. – Piper-t akarja elcsábítani a bátyám?
Weston lepisszeg, majd gyorsan be is fogja a számat. Minden dühömet összeszedve nézek rá.
- Ne olyan hangosan! - Azzal elveszi a szám elől a kezét. – Még a végén Mason is meghallja.
Mintha olyan nagyon érdekelne, hogy meghallja! Mégis hogy juthatott ilyesmi egyáltalán a bátyám eszébe? Hogy lehetünk mi egyáltalán rokonok?
- Nem olyan nagy ügy. – Teszi hozzá, mintha ezzel akarna nyugtatni.
- Meg vagy buggyanva? De hiszen a bátyám valami hülye fogadásból el akarja csábítani a legjobb barátnőmet!
Erre felsóhajt.
- Oké, szörnyű, de gondolj már bele! Piper-ről van szó. Úgysem fog neki sikerülni.
- Hát az szuper mondhatom! – Próbálok annyi iróniát beleadni a válaszomba, amennyit csak tudok. – Ez nem maradhat így, Weston, muszáj elmondanom neki!
Hitetlen szemekkel mered rám, majd váratlanul a vállamra teszi a kezét.
- Ezt nem mondhatod komolyan! Én is elárultam Mason-t azzal, hogy elmondtam neked a tervét.
Mélyen érintenek a szavai. Tényleg elárulta az óvodáskori legjobb barátját miattam. Mintha fontosabb lennék neki Mason-nél. Mintha a kettőnk szövetsége erősebb lenne, mint az övék. Persze... Ha létezik egyáltalán bármiféle szövetség köztünk, és nem csak én képzelem be.
Lemondóan enged el.
- Nem kellett volna elmondanom.
Na, tessék! Már meg is bánta, hogy megbízott bennem! Összeszorul a szívem a gondolatra...De hát én nem árulhatom el Piper-t! Nem tehetem. Még mielőtt azonban bármilyen választ is kigondolhatnék, megszólal a telefonom. A Verka Serduchka semmihez sem hasonlítható zenéje tölti be a szobát.
Piper nevét olvasom le a kijelzőről, mire gondolkodás nélkül fel is veszem.
- Haló!
- Halihó. – Trillázza Piper. – Nem írtál vissza.
Óh, tényleg.
- Bocsánat, csak el...- Szünetet tartok, míg Weston-ra pillantok, aki idegesen fészkelődik a helyén. – El voltam foglalva.
- Ahaaaaa. Képzelem én azt!
Ezt azon a cinkos és mindentudó hangján mondja, amitől minden egyes alkalommal csak elmosolyodok.
- Tök mindegy. – Szólal meg újból. – Már itt vagyok a házatok előtt.
- Óh, máris megyek, egy pillanat!
Azzal leteszem a telefont, majd fel is állok az ágyról. Már a kilincsen van a kezem, amikor Weston egy könnyed mozdulattal elkapja a karomat. Gyengéden tartja, közben pedig idegesen, fürkészőn néz a szemembe.
- Ugye nem mondod el neki?
Elgondolkodva pillantok le a karomra kulcsolódó ujjaira, majd vissza az átható, melegbarna szempárba, ami egy pillanatra sem ereszti tekintetemet.
Szétszakítva érzem magam.
- Megpróbálom. – Csak ennyit bírok kinyögni, többet nem tudok neki megígérni, és ezt ő is tudja.
Lassan, ujjanként lefejti a karomról a kezét, mire én meg is indulok kifelé. Lerohanok a lépcsőn, Weston pedig követ.
- Charlie! – Hallom meg Mason hangját az előszobából. – Nézd csak ki van itt!
أنت تقرأ
Szívzűr a gimiben ✅
عاطفية"Egy jó tanács: Sose zúgjatok bele a focicsapat kapitányába! Főleg akkor ne, ha az a testvéretek legjobb barátja is egyben, akit amúgy már ezer éve ismertek.. 😏" Charlie Parker egy átlagos lány, aki a középiskolás éveit leginkább olvasással, soroz...
