Szívzűr a gimiben ✅

Fifty-three

WESTON

Cigarettaszag terjeng és a bőrdzsekimen át is fázok. Hát ilyen egy buli Tyler szüleinek faházában. A vityilló a városon kívül, valahol az Isten háta mögött van egy mező mellett. Még a GPS sem mutatja, mindenki csak úgy emlékezetből talál ide. Fogalmam sincs, hogy miért építtet valaki faházat egy ennyire félreeső helyre, de komolyan mondom, hogy ebben a házban még fűtés sincs. De komolyan nincs. Ez lenne az első válaszom arra, hogy miért is utálok itt bulizni, de persze mégis itt vagyok, ahogy mindig. Hol máshol lennék?

- Jó ég, haver! - Lép elém Mason a kezében egy doboz sörrel. Az enyémben is az van. - Ne gubbassz már a sarokban!

Már kissé pityókás állapotban van, hogy durvábban ne fogalmazzak, de most kifejezetten örülök neki. Elvileg ma Cindy viszi haza... Szóval nem kell aggódnom amiatt, hogy esetleg az én kocsimat rókázza össze.

Nagyot kortyolok a sörömből.

- Miért is ne?

Amikor belehajol a képembe, szinte arcon csap a cefreszag. Fogalmam sincs, kinek a pálinkájára rabolhatott rá ennyire.

- Először is... - Felmutatja az egyik ujját. - Mert itt ez a sok jó csaj!

Felhúzom a szemöldököm.

- Hm...Na, igen. És másodszor?

Látom, hogy erősen elgondolkozik a kérdésemen.

- Másodszor is: MERT ITT EZ A SOK JÓ CSAJ!

Ez most valamiért nagyon Charlie-s volt tőle, ezen pedig ösztönösen nevetnem kell. A mindennapokban egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, kivéve persze a szőke hajukat és a kék szemüket, de amúgy egyáltalán. Néha viszont tud úgy szólni vagy éppen grimaszolni, ami vészjóslóan eszembe juttatja a húgát.

Újra beleiszok a sörömbe.

- Nehéz napom volt. - Magyarázom végül, ami egyébként teljesen igaz.

Arról persze nem kell tudnia, hogy amúgy sem érdekel az itt levő lányok közül senki. Vagy, hogy tulajdonképpen egy lányon kívül egyáltalán nem érdekel senki. Persze... Mason már tud róla, hogy vonzódom a húgához. Nagyon kellemetlenül és nagyon kínosan jutott a tudtára, de végül csak megtudta. Annyit mondott rá, hogy rohadtul nem örül. Illetve ezt többször is elmondta. Én meg csak azzal tudtam védekezni, hogy arról, hogy valami vagy valaki szép, arról senki sem tehet. Mármint nem tehetek róla, hogy tetszik, ami szép. Felvilágosítottam, hogy minden élő, heteroszexuális és látó férfinak tetszene Charlie. Mason persze ennek sem örült annyira, de aztán végül lerázta magáról a dolgot. És most már egészen biztos vagyok benne, hogy azt hiszi, ő is csak egy amolyan fellángolás nálam, és előbb vagy utóbb úgyis megunom és elfelejtem, ahogy mindig mindenkit.

És ezzel igazából el is engedte a dolgot. Azóta nem is hozta fel.

- Fater? - Kérdezi némi együttérzéssel a hangjában.

- Igen. - Dörmögöm kelletlenül, mire hátrébb is lép.

Azt bírom Mason-ben, hogy semmibe sem avatkozik bele túlságosan. Ha látja, hogy véletlenül mélyebbre kapart a kelleténél, rögtön visszakozik. Nekem meg pontosan ilyen emberekre van szükségem.

- Ne hozzak neked abból a diópálinkából? - Vált is témát azonnal, én meg fellélegzek.

- Vezetek, de azért kössz.

Valaki felsikít a tér közepén, mire mindketten odakapjuk a fejünket: Piper. Őrülten riszálja magát valami csajos számra, és persze ott van mellette a pomponlánycsapat néhány többi tagja is...Ha jól látom, Cindy meg Greta, de persze nem Charlie.