Szívzűr a gimiben ✅

Twenty

CHARLIE

Egy kézzel tépem feljebb a cipzárt a szürke pulóveremen, miközben lekuporodok Piper mellé egy farönkre. A végén sikerül, így már valamivel kevésbé fázok. Két hangszóróból is üvölt a zene, én meg nagyokat kortyolok a meggysörömből. A nap már lement, csupán a tábortűz fénye világít, illetve az útmenti lámpák, de a minket körül ölelő erdőből mintha csak áradna a sötétség. Ha nem lenne egy tucat ember a közvetlen közelemben, akkor még az is lehet, hogy félnék.

- Nem hiszem el, hogy megszerveztem! – Fordul felém Piper fülig érő mosollyal.

Az erdei buli teljesen lázba hozta, még a tigrisek közül is meghívott néhány gyereket.

- Hát én sem. – Válaszolom. – Kezdem azt hinni, hogy te bármire képes vagy.

- És még semmit nem láttál... - Iszik bele ő is a poharába, ami engem is ugyanerre késztet.

Új életet kezdtem. Említettem már?

Egész héten busszal jártam suliba, hogy elkerüljem Weston-t, ami igazából néhány futó alkalom kivételével sikerült is. Hébe-hóba láttam csak a folyosón, illetve egyik este a kanapénkon, de már fel sem jött hozzám a szobámba, ahogy korábban mindig... Hiába, ő is csak egy olyan pasi, mint a bátyám.

Feltűnik egy jobb csaj, aztán kész, vissza se néz.

- Hé, Charlie! – Szakít ki a gondolataimból Tyler. Amint közém és a tűz közé áll, egész alakja árnyékba borul. – Jobban vagy már?

- Persze, semmiség volt az egész. –Rögtön a gipszes kezemre pillantok, ami immáron telis-tele van firkálva nevekkel.

Tyler neve mondjuk nincs rajta, és Weston neve sem. Ez leginkább az osztálytársaim mániája.

- Az szuper. Eléggé durva esés volt, a frász jött rá mindenkire.

Erre ösztönösen felhorkanok, Tyler pedig felhúzza a szemöldökét.

- Hát, pedig nem sokat láthattál belőle, tekintve, hogy éppen verekedtél. – Mondom el az igazat nyersen, majd kortyolok még egyet az italomból.

- Óh. – Néz rám meglepetten, mintha unikornis szarvat növesztettem volna. – Hát, de az utána volt.

Ebben a pillanatban döntöm el, hogy jól leiszom magam.

- Ja, igen, persze. Már megbocsáss, Tyler, de még mindig nem tudom megérteni, mégis hogy verekedhettetek egy ennyire fontos meccsen. Persze, az mindig jó válasz, hogy valami csaj miatt, de ebben az esetben azért mégsem annyira. Ez tényleg egy nagyon fontos meccs volt.

- Öhm... - Gondolkozik el, közben pedig megvakarja a fejét. – Tudom.

- Tyűh. Te aztán harapós kedvedben vagy ma! – Fordul felém kikerekedett szemekkel Piper. – Tyler, szerintem jobban teszed, ha menekülsz.

Tyler viszont nem menekül el, inkább leül Piper mellé.

Szuper. Most én vagyok a rosszfiú.

A hangszóróból felcsendül a Radiohead Creep című száma, amivel most valamiért túlságosan is azonosulni tudok.

„When you were here before

Couldn't look you in the eye

You're just like an angel

Your skin makes me cry..."

- Úristen! – Pattan fel Piper izgatottan. Egyik kezét az égbe emeli örömében, a másikban a poharát tartja. – Imádom ezt a számot! Gyere, Charlie, táncoljunk!