Szívzűr a gimiben ✅

Forty-six

CHARLIE

Komolyan mondom, én még soha életemben nem voltam ennyire rosszul. Mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt, vagy mintha megverve az út szélén hagytak volna. Furcsa, hogy erre most kell rájönnöm, de Weston volt az egyik legjobb dolog az életemben. Minden annyira üres, sötét és szomorú nélküle, és folyton csak az zakatol a fülemben, hogy késő bánat.

A szombatra őszintén szólva alig emlékszem. Zombiként vánszorogtam haza Mason-nel együtt, aki szerencsére bölcsen hallgatott a Weston-nal kapcsolatos dolgokról. Nem is lehetnék hálásabb érte. Azt hiszem, ha csak utalt volna rá valamilyen módon, olyan ordító bőgésben törtem volna ki, mint egy csecsemő. Aztán bezárkóztam a szobámba és Barbie mesefilmek maratont tartottam. A Barbie, hercegnő és a koldus-t kétszer néztem meg egymás után, és egyszer még sírtam is rajta.

×

Vasárnap nagyon felnőttesen úgy döntök, hogy kajába fojtom a bánatom, és még a délelőtt folyamán megeszek egy egész üveg mogyoróvajat egyedül, ami vagy 2000 kalória. Majd eszek apa híres-neves palacsintájából is, ráadásul még chipset is hozatok magamnak. Piper kétszer is hívott, illetve hagyott üzenetet arról, hogy ha van kedvem, csatlakozzak hozzá a moziban, mert ő mindenképp megnézi azt az új horrorfilmet, amit folyton reklámoznak.

Persze, ehhez nekem most tényleg semmi kedvem.

Már délután van, én meg épp a kanapén fekszem és a TV-ben bámulok valami takarítós műsort, mintha az lenne a világon a legérdekesebb, hogy hogyan lesz a rémesen koszos lakásokból tiszta ház, amikor anya szúrós szemekkel megáll előttem és eltakarja a képernyőt.

- Jól van, Charlie! - Veszi ki a kezemből a paprikás chips zacskóját. - Ebből elég!

Olyan morcosan nézek rá, ahogy csak tőlem telik.

- Hé! Azt még ettem!

- Valami normálisat kellene enned! Levest például és másodikat. - Oktat ki azon a nagyon komoly, anyás hangján, majd az asztalon heverő cola-s dobozok után nyúl. - És ki fogja marni a gyomrodat ez a sok szénsavas üdítő! Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mit tesz a szíveddel...

Elhúzom a számat. Ugyan mit tehetne szerencsétlen coca-cola a szívemmel, ami eddig még nem történt meg vele? Megállítja? Weston egyetlen rám eső tekintetével képes volt megállítani. Felpörgeti? Weston hozzám intézett utolsó szavainál semmi sem lehet képes jobban felpörgetni...

Sóhajtva tárom szét a kezem.

- De ha csak ezt kívánom?

Anya szigorúan néz rám, majd hirtelen hátat fordít és az összegyűjtött szeméttel együtt kivonul a konyhába. Onnan kiabál nekem:

- Legalább egy kis levest erőltess le!

Tudom, hogy nem fog békén hagyni addig, amíg nem teljesítem legalább egy részét a kérésének. Kelletlenül feltápászkodok, majd utána indulok. Szinte vonszolnom kell a végtagjaimat, hogy menni tudjak.

- Nagyon ügyes! - Hangzik a dicséret, mintha legalábbis most tanulnék járni. - Már kiszedtem neked. Egyél, még mielőtt kihűl!

Lehuppanok egy székre a konyhában. Felcsillan a szemem, amikor észreveszem, hogy húsleves van. Hm... A kedvencem.

- De csak egy kicsit. - Motyogom, majd elkezdem bekanalazni az ételt.

Tényleg nagyon jól esik a forró leves, mintha erre éhezett volna a szervezetem.

- És most halljam! - Foglal helyet anya is. - Mi készített ki ennyire?

ÚGY TUDTAM!

- Te nem is azt akarod, hogy egyek! - Csattanok fel. - Te csak ki akarsz faggatni!