I Can Wait For You (L.S.)

-02-

Az arcomon patakokban folynak a könnyek. Én tényleg azt hittem, hogy megértik.... Nem, nem is megértik, elfogadják és támogatnak. De nem, közel sem volt így.

Adam... Nagyon szeretem, de tekintve, hogy a család többi része utál, nem valószínű, hogy sokat fogunk találkozni.... vagy egyáltalán beszélni.

Nagyon sötét van és hideg. Fúj a szél is. Talán esni is fog.

Feleszmélek és felveszem a telefont, de nem szólalok meg.

- Halló? - nem válaszolok - Louis... Lou... kérlek, szólalj meg! - szól újra.

Hallom, hogy nehezen beszél. Ő sem számított erre. Szipogok, és ráveszem magam a beszédre.

- Liam... - suttogok - segíts! - a földre zuhanok és újra hangos zokogásban törtem ki.

- Megyek - kinyomja a hívást. Biztos vagyok benne, hogy 2 perc és itt van.

Iszonyúan fázom és reszketek. Levegőt sem kapok.
Mi lesz most velem? Mi lesz az életemmel?
Még mindig a földön ülök. Közben az eső is rákezdett...
Hát ez csodás...

Mióta ilyen az apám? Most, hirtelen rám tör a felismerés. Sosem szeretett. Mindig Adammel csinált apa-fia programokat. Nem eshetett nehezére most kirúgni.

Egy fekete kocsi parkol előttem, de mire észreveszem, Liam már mellettem áll.

- Louis! Állj fel, felfázol! Gyere hazaviszlek - mondja aggódva.

Folyamatosan figyel. Fogalma sincs mit kéne tennie. Nem szólok semmit, csak hagyom, hogy betuszkoljon az autóba.
Liam csak vezet. Nem néz rám, nem kérdez. Pedig tudom, hogy érdekli. De várja, hogy én beszéljek. Én még nem tudok. Csak bámulok ki az ablakon. Nézem, ahogy versenyeznek az esőcseppek. Egyre nehezebb nyitva tartani a szemem.

- Másnap reggel -

Alig tudom kinyitni a szemem. Azt se tudom, hol vagyok, de olyan ismerős. Liam... Liam vendégszobája. Eszembe jutnak a tegnapi események. Megint elerednek a könnyeim, de bárcsak abbahagynám már. Annyira csíp és éget! És akkor hirtelen észreveszem magam a tükörben.
Sápadt vagyok, a szemeim nagyon pirosak és alatta hatalmas fekete karikák vannak.

Kopogás és lassan nyílik az ajtó. Liam sétál be egy tálcával, amin rengeteg kaja van. Nem valószínű, hogy fogok enni... Li nagyon fáradtnak tűnik. Táskásak a szemei és nem úgy néz ki, mint aki kipihent. És biztos, hogy miattam.

Megáll az ajtóban, nem beszél, nem mozdul. Lassan becsukja az ajtót és beszélni kezd.

- Jól vagy? - kérdezi, majd hadarni kezd - Ne haragudj! Fogalmam sincs mit kéne csinálnom. Nem akarok rosszat mondani. De hoztam neked reggelit, bár nem hiszem, hogy ennél... Hjahj! Kérlek legalább a kávét idd meg! Annyira szeretnék segíteni neked! - már zokog. Le kell állítanom.

- Liam - köhintek egyet, mert teljesen be vagyok rekedve - Miattam vagy ilyen fáradt? - lassan bólint, mintha félne, hogy megbánt.

- Egész éjjel ébren voltam..

- Sajnálom, annyira sajnálom! Nem akarom, hogy miattam szenvedj! - megint sírok. Ahh! Állandóan sírok, annyira gyenge vagyok...

- Louis, ez a kötelességem barátként! - szakít félbe.

- Köszönöm... - sóhajtok fel - Gyere ide! - megölelem és megint megköszönöm.

- Khmm... Elmondod, hogy történt?

És én elmondtam. Elejétől a végéig. Többször könnyek folytak le az arcomon. Liam csak hallgatott végig csendben volt.

----------------------------
Sziasztok!

Nem tudom, bárki itt van-e még olvasni ezt a sztorit. Régen volt rész, ezért bocsi!
Remélem mindenki jól van! És egészségesek vagytok! Vigyázzatok magatokra!
Véleményeket szívesen fogadok!

Ui.:lassan Harry is belecsöppen a sztoriba

TPWK!💜
the little Baby