I Can Wait For You (L.S.)

-18-

Louis

Harry kezét szorongatva figyelem a házat az ablakból. Nem akarok megmozdulni.

- Nem kell bemennünk, ha nem akarsz - mondja és szabad kezével maga felé fordít. - Itt vagyok - néz a szemembe, mire halványan elmosolyodom.

Oké, maradjunk itt... Vagy inkább tűnjünk el jó messzire! Kajánk és innivalónk is van... Meg óvszer is... Egy pár...

- Menjünk be! - válaszolok.

Megfogja az arcom és lágyan megcsókol. Kiszállunk az autóból. Harry mellém lép, majd rákulcsolja kezét az enyémre. Nagyot sóhajtva becsengetek. Harry értetlenül néz rám.

- Nincs kulcsom - mondom, mire bólint. Most biztos azt hiszi, nálam nincs. - Mármint egyáltalán nincs - teszem hozzá.

- Mi van?! - döbben le.

Csak megvonom a vállam, mert nyílik a bejárati ajtó és apa sétál a kapuhoz. Kinyitja, aztán bólintva köszön. Észreveszi a kezünket, mire eltorzul az arca. Ez nem kezdődik jól.

Harrynek nem szabadna itt lennie!

Apa megy elől, mi mögötte. Belépünk az előszobába, majd a nappaliba tessékel minket.

- Üljetek le! - szólal meg apa először, mióta itt vagyunk. - Szólok anyádnak, hogy itt vagy - jelenti ki.

Feszülten leülünk, szorosan egymás mellé. Anya lép be apával, két lánnyal, akik kézenfogva jönnek és gondolom, az egyik lány szüleivel. Az egyik iszonyatosan ismerős. Hirtelen összenézünk Harryvel.

- Nem ő volt reggel a pékségben, aki felajánlotta a telefonját? - kérdezem suttogva, mire döbbenten bólint.

A lány is meg van lepődve. Ezek szerint ő is felismert minket.

- Üljetek le, lányok! - szól rájuk anya, majd hozzám jön. - Szia, Louis - ad egy puszit a fejemre. - De le vagy fogyva! - simít végig a karomon.

Undorodom az érintésétől. Harryt figyelmen kívül hagyja, ahogy apa is tette.

- Tényleg olyan nehéz mondani neki egy sziát?! - mutatok Harryre a szüleimtől kérdezve.

Nem szólalnak meg, mire gúnyosan elmosolyodom. A pékséges lány leül mellém a kanapéra és mellé a barátnője.

- Sziasztok - köszön a pék-lány.

Végre valaki, aki ki tudja nyitni a száját illedelmesen.

- Sziasztok - köszönünk vissza Harryvel.

- Szóval - csapja össze a tenyerét anyám. - Ő Eli - mutat a pék-lányra. - Ő pedig Nessa - néz a másikra. - Lányok! Ő a fiam, Louis - mutat rám, majd elhúzott szájjal néz a göndörre.

- Hölgyeim! Harry vagyok - néz a lányokra, majd rám kacsint. - Üdv! - int a szüleimnek.

- A lányok is együtt vannak - folytatja anyám figyelmen kívül hagyva Harryt, mire megforgatom a szemem.

- Aranyosak - mondom a lányokra célozva, állva anya hallgassmárel tekintetét.

- Eli szülei nagyon jó barátaink és hoztunk egy döntést - kezdi. - Haza jöhetsz, ha szakítasz vele - bök Harryre. - és összejössz vele - mutat Elire, majd hozzászól: - Rád is ugyanez vonatkozik. Szakítasz Nessával, összejössz vele - mutat rám.

- Nem - mondjuk négyen egyszerre.

A szülők bedühödnek.

- Ti ebbe nem szóltok bele - mondja apa Harrynek és Nessának.