I Can Wait For You (L.S.)

-05-

***

Hazaérve Katy vigyorogva mutogatja Liamnek a ruhákat. Li szemmel láthatóan unja, amikor már a 3. ugyanolyan fekete pólót nézi meg.

- Ezek teljesen egyformák - sóhajt fel a haverom.

- Nem igaz - néz rá szúrós szemmel Kat és újra megfogja mindhármat - látod?! Teljesen más kivágásúak!

- Aha, látom - forgatja meg a szemét és megmosolyogja Kat lelkesedését, aki folytatja a ruhák kipakolását.

Elég sokáig elvoltunk, 19:32 van. Legalább 5 üzletben voltunk, mire Kat megtalálta A tökéletes nadrágot. Közben, természetesen, szétnéztünk a boltokban. Kétszer megálltunk kávézni és egyszer enni.

- Srácok, én elmegyek fürdeni, utána lefekszem - szólalok meg egy idő után.

- Jó éjt! - kiabálnak utánam, én pedig bezárom magam a fürdőbe.

Megállok a tükörrel szemben és megtámaszkodom a csapon. Csak bámulom magam. Sosem voltam még ennyire szétcsúszva. A karikák még mindig megvannak, az arcom piros és fel van puffadva a sok sírástól. 2 napja elég erőteljesen látszódik a kulcscsontom is. Pedig ma is ettem, igaz, csak egyszer, de az éjszaka után nem is akarom túlzásba vinni.
Leveszem a pólóm, a nadrágom és az alsóm is. Meztelenül állok a tükör előtt és azon gondolkodom, miért nem tudom a lányokat kedvelni. Akkor minden könnyebb lenne.

Beállok a zuhany alá és csak folyatom magamra a forró vizet. Nem érdekel mennyire éget. Már minden párás és felszállt a gőz. Neki döntöm a fejem az üvegnek. A torkomat szorongatja a sírás. Nem akarok sírni, ezért gyorsan kiugrom a kabinból. Megtörölközöm. A törölközőm kék és rá van írva, hogy Louis. A 10. szülinapomra kaptam anyától. Mondta is, milyen nehéz volt megcsináltatni.... Az emlék meg akar siratni, de nem hagyom. Földhöz vágom a vizes anyagot. Gyorsan felveszem a pizsamám és elindulok aludni.

Mikor kijövök az ajtón, már mindenhol sötét van.

Liam vár a szobában.

- Lou, jól vagy? Másfél órája bent vagy a fürdőben - néz rám aggódva.

Basszus, nem akartam ilyen sokáig bent lenni!

- Aha, jól - mosolygok rá és elkezdem elővenni a holnapi ruhám.

- Mondtad, hogy be akarsz menni holnap - kezd neki, mire megfordulok és leülök vele szemben a földre. - Khmm.. Biztos vagy benne?

- Igen - válaszolom kicsit sem biztosan. - Elmondtam azt is, hogy miért - teszem hozzá.

- Igen, emlékszem, csak nem tudom, hogy mennyire jó ötlet - mondja ki azt, ami a lelkét nyomja.

Megforgatom a szemem és megrázom a fejem.

- Nem maradhatok itt bezárva. Sokkal rosszabb itt lenni egyedül. Csak egy órával megyek előbb, mint ti. Utána, úgy is, együtt leszünk egész nap - mondom ki nyugodtan.

Elmosolyodik és megcsillan a szeme.

Most kíváncsi, mi akar még?

- Mi van? - kérdezem. - Miért nézel így rám?

- Hogy nézek? - kezd el kötekedni és bebandzsít, mire hangosan felröhögök.

- Sss! - szól rám nevetve. - Kat már alszik.

- Akkor mondjad, mit akarsz! - mondom neki és kinyújtom a nyelvem.

- Kibe zúgtál bele? - teszi fel ezt az egyszerű kérdést még mindig mosolyogva. De én köpni-nyelni nem tudok.