I Can Wait For You (L.S.)

-45-

- Szerda -

Louis

A tegnapi stresszes nap után elég hamar elnyomott minket az álom. Legalábbis engem. Nem tudom, Harry mikor aludt el.
Reggel az ébresztőm hangjára nyitom ki a szemeim. Sokat pislogva próbálok hozzászokni a sötéthez. A hátamon fekszem, Harry pedig rajtam van. Tehát megfordultunk éjjel, mert tisztán emlékszem, hogy én feküdtem Harryn.
Lassan simogatom ki Harry göndör tincseit az arcából.

- Nagyon szeretlek - suttogom a hajába, majd nyomok egy puszit a fejére.

- Én is nagyon szeretlek - motyogja és megszorítja a derekam.

- Azt hittem még alszol - mondom halkan.

- Nem igazán tudtam aludni - néz fel rám a mellkasomról.

- Miért? - kérdezem és a hajába túrok a fejbőrét masszírozva.

- Aggódtam érted - suttogja a szemembe nézve. Értetlenül nézek a szemeibe. - Nem tudom, mennyire viselt meg lelkileg a tegnap - magyarázza meg halkan.

- Jól vagyok - válaszolok. Dehogy vagyok jól!

- Nem hiszek neked, ismerlek - reagál megrázva a fejét. - Szeretném tudni, mit érzel - fogja meg a kezem és a szája elé húzva, ad a kézfejemre egy leheletnyi puszit.

- Nincsen semmi baj, tényleg - erősködöm. - Az, hogy most nem jött össze, nem baj. Rossz lett volna az időzítés, de... De már belegondoltam, mit hogyan kellene csinálnunk és a végére annyira megtetszett az egész, hogy mégis szerettem volna, még ha az idő nem is a legjobb - nézek fel a plafonra és csak a fehér és üres területet bámulom, miközben Harry haját piszkálom az ujjaimmal. - Kicsit úgy érzem, mintha most, hogy kiderült, hogy terhes lehetek, elvesztettem volna mindent, amit tizenhét év alatt megtanultam a testemről - teszem még hozzá gondolkodva. - Érted? - kérdezem.

- Értem - bólint. - Sajnálom - suttogja, majd feltolva magát nyom egy puszit az arcomra.

- Nem kell - vágom rá. - Most újra meg kell ismernem, hogy mire is képes a testem - magyarázom.

Egy darabig csak csendben fekszünk egymáson és a gondolatainkba merülünk, aztán hallom, hogy Harry túl egyenletesen szuszog.

- Ne aludj vissza! - szólok rá mosolyogva.

- Ajj, de miért? - nyöszörög szórakozottan. - Nem maradunk itthon? Egykor feküdtünk le és fél hat van - kérdezi és kezd el azonnal meggyőzni.

- És kitől kérsz házit? Csak mert úgy tudom, Lily nincs suliban, Niall pedig... Fogalmazzunk úgy, hogy inkább kajál - nevetem el magam.

- Majd valahogy megszerzem - legyint. - Légysziiii - támaszkodik meg felettem. - Légyszi, légyszi - suttogja a számra, mire megcsókolom.

- Legyen - suttogom közel a szájához. - De holnap már megyünk - teszem hozzá komolyan, mire csak bólint és újra a számra tapad.

***

- Lesz ma edzésed? - kérdezem a kanapén szenvedő Harryt.

- Nem - csúszik le félig az ágyról.

- Mit szenvedsz? - kérdezem szórakozottan és kihúzom a konektorból a porszívót.

- Meddig takarítasz mééég? - nyújtja el az utolsó szót, majd a kanapé egyik párnájába fúrja az arcát. - Nincs levegőő - emeli fel a fejét és hangosan beszívja a levegőt, mire felnevetek. - Szóvaaaaaal? - mostmár csak ráteszi a fejét a párnára.