I Can Wait For You (L.S.)

-19-

- Vasárnap -

Louis

Tegnap este nem bírtunk leállni. Nem volt megállás. Csodálatos volt. Tíz óra körül jöttek csak haza a szülei és a húga. Ja, és a filmezésből nem lett semmi.
Reggel nagyokat pislogva, nehezen ébredek. A szemem hamar hozzászokik a sötéthez. A fejem Harry kinyújtott karján van. A hátam az oldalához simul és az egyik kezemmel fogom az övét. Vastag, fehér paplan takar minket. Harryt csak a derekáig, míg engem nyakig. A hátán alszik az egyik lábát felhúzva. A mellkasa egyenletesen süllyed, majd emelkedik. Halkan szuszog.
Lassan nyílik az ajtó és a világosság kezd beáradni. Arrébb fordulok, hogy lássam az ajtót kényelmesen. Észreveszek egy kis copfocskát, amiből azonnal rájövök, hogy Harry húga a vendégünk. Az ajtó hirtelen megindul, mire a kislány halk puffanással esik a földre.

- A hülyéje, hogy állandóan becsukja az ajtót! - suttog magában.

Visszatartott nevetéssel hallgatom.

- Jól vagy? - kérdezem suttogva, mire ugrik egyet. - Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! - teszem hozzá.

- Szia táncos fiú! - mosolyog rám és felmászik az ágyra.

- Szia - köszönök vissza halkan, ahogy ő is tette, mosollyal az arcomon. Ülve néz minket. - Mit szeretnél? - kérdezem kíváncsian.

- Segítesz nekem? - suttog.

- Persze, miben? - érdeklődöm segítőkészen.

- Gyere velem - ugrik le az ágyról.

Lassan kibújok a takaró alól. Szerencsére visszavettük este az alsót. Az ágy végére mászok. Felállok, mire felszisszenek.

- Te jó ég! - suttogom és halkan elnevetem magam.

Sajog a fenekem. Iszonyatosan fáj, bizsereg és feszít. Lassan mozogva lehajolok Harry pólójáért, belebújok. Vicky megfogja a kezem és maga után húz.

- Várj egy kicsit! - szólok rá, majd behajtom a szoba ajtaját. - Mehetünk - bólintok.

Lemegyünk a lépcsőn és a konyhába irányít.

- Én nem tudok főzni - szólalok meg, miután a pulthoz lép.

- Nem is kell - mosolyog rám. - Csak teát csinálunk, de én nem érem el - mutat az egyik felső szekrénynek a tetejére.

Aha, hát azt lehet én sem..

- Szóval meglepjük Harryt? - kérdezem, mire bólint. - Gyere, felveszlek a nyakamba és akkor tudsz válogatni - intek neki.

Leguggolok, majd felmászik a nyakamba. Megfogom a lábait, ő pedig a hajamba kapaszkodik. Kinyitom a szekrényt és válogatni kezd.

- Oké, meg van - szól, mire benyúlok a hóna alá és leemelem a nyakamból, majd a konyhapultra ültetem. - Köszönöm - mondja mosolyogva.

- Na, mondjad! Mit csináljak? - állok meg előtte vigyázzban, mire felnevet, aztán keresztbe teszi apró lábait, összekulcsolja a kezét és felemeli a fejét.

- Forralj vizet! - válaszol kuncogva.

- Kérésed számomra parancs - hajolok meg és a vízforralóhoz lépek.

- Szimpi vagy - szólal meg a hátam mögött.

Egy pillanatra lefagyok, majd mosolyogva megfordulok.

- Köszönöm - nézek rá. - Magunknak nem csinálunk valamit? - kérdezem.

- De - bólint. - Te olyan kávésnak tűnsz - gondolkodik.