I Can Wait For You (L.S.)

-46-

EZ FONTOS!! KÉRLEK OLVASD EL!
Ebben a fejezetben lesz egy rész, ami csak és kizárólag erős idegzetűeknek ajánlott!!! Esetleges traumákért felelősséget nem vállalok. Jelezni fogom, ahol kezdődik és hol a vége, mert utána még folytatódik a történet. Ha nem olvasod el, nem maradsz le semmiről, tudni fogod, mi történt, csak azt nem olvasod el. Jó szórakozást! (jó ezt mondani úgy, hogy az előző rész végén azt mondtam, nagyon rossz lesz😅)
___________________________

- Csütörtök -

Harry

Van egy nagyon rossz érzésem a mai nappal kapcsolatban. Fogalmam sincs, miért. Tiszta stressz vagyok és mindenen felidegesítem magam. A matek volt a legrosszabb. Megkérdezett a tanárnő, de egyáltalán nem tudtam válaszolni. Sőt, figyelni sem.

- Harry, figyelsz? - simítja a felkaromra kicsi kezét Louis, mire rákapom a fejem. - Jól vagy? - kérdezi aggódva.

- Aha - mondom halkan egy bólintás kíséretében.

- Biztos? - kérdez vissza úgy, mint aki nem hisz nekem.

- Nem biztos - mosolygok rá.

Felemeli a karom és bebújva alá, átölel. A fejére teszem az állam és egy nagyot sóhajtva magamhoz szorítom.

- Mostmár biztos, hogy valami baj van - reagál a sóhajomra.

- Igazából csak rossz érzésém van. Nagyon stresszes vagyok és ideges - magyarázom csendesen.

- Értem - suttogja. - Van valami oka? - érdeklődik és állát a mellkasomnak támasztva felnéz rám.

- Nem tudom - rázom meg a fejem. - Nem gond, ha ma nem kísérlek el táncolni? - kérdezem elhúzott szájjal.

- Dehogy baj! - vágja rá. - Úgyis a téli gálát csináljuk, nem is engedem, hogy gyere - vigyorodik el, mire elnevetem magam.

- Csinálok neked vacsit helyette - mondom enyhítve a bűntudatomat, mire elégedetten bólint.

Lábbujjhegyre áll és nyom egy gyors puszit a számra. A folyosón lévő emberek már egészen elfogadták ezeket a dolgainkat. Már csak egy két ember van, akik egyszerűen, bármit csinálunk, nem bírják elfogadni.

- Hány órád van még? Együtt megyünk haza? - kérdezi és az ujjainkat összekulcsolva indulunk a termeink felé.

- Nem megyünk együtt, tovább kell maradnom - válaszolok rápillantva. - Az edző beszélni akar velem - teszem hozzá magyarázatként, amikor meglátom kérdő tekintetét.

- Nem kell magyarázkodnod - puszilja meg az arcom. - Szeretlek - mosolyodik el.

- Szeretlek - nyomok egy lassú csókot a homlokára, majd elengedve a kezét, besétálok a termünkbe.

- Styles! - kiált rám Niall.

- Horan! - kiáltok vissza szórakozottan.

- Tudod, hogy utálom, ha így hívsz - forgatja meg a szemét. - Mr. Horan - javít ki a mellkasa előtt összefont karokkal, igazi főnökként, mire elröhögöm magam.

Leülök mellé és valami étterem étlapját kezdi mutogatni a telefonján, mert nem tudja, mit egyen este. Katyvel mennek randizni. Megint.
Minden ételről és italról magyaráz valamit, hogy miért lenne jó, de közben meg van benne ez meg az.