I Can Wait For You (L.S.)

-21-

Louis

A konyha ablakából bámulok ki az utcára. Hallgatom, ahogy kopognak az esőcseppek az üvegen. Egyre sötétebb van kint, majd hirtelen villámlik, amitől összerezzenek.
Másfél órája jöttünk haza. Katy már elment, mert tánca lesz ma és össze akar készülni. Liam mögöttem ül az étkező asztalnál. A könyvei nyitva hevernek szanaszét.
A térdemre könyökölve érzek együtt az esővel. Mikor kicsi voltam, Adam mindig azt mondta, hogy azért esik, mert szomorúak a felhők és sírnak. Ez nagyon megragadt bennem.
Hirtelen az ablakpárkányon lévő telefonom hangosan csörögni kezd. Komótosan a kezembe veszem és megnézem, ki az.

Hazz💕 hív...

Lassan a kijelzőre teszem a mutatóujjam és vacilálva húzogatom jobbra-balra, végül a pirosnál döntök. Kinyomom Harryt.

- Ki volt az? - kérdezi Liam fel sem nézve a könyvéből.

- Hazz - válaszolok a telefonom figyelve, majd Liamre pillantok, aki értetlenül bámul. - Harry - teszem hozzá, mire felvilágosodva bólint.

- És mi lesz? Elmész a meccsére? - érdeklődik, majd összepakolja a holmiját.

- Megígértem - mondom, mire elmosolyodik és valami büszkeség féle suhan át az arcán.

El kell mennem, hisz megígértem. Milyen barát lennék, ha nem mennék el?! Mármint... Nem szakítottunk, szóval gondolom, még a pasija vagyok... Nem? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal állok fel az ablak mellől.

- Mit kell felvenni egy meccsre? - kérdezem Liamet.

- Jó vagy így - mutat rám. - Elviszed a kocsim? - ajánlja fel.

- Aha - bólintok.

Viharban szuper lesz vezetni. Meg kell tennem. Haragszom, de szeretem, közben tudom, hogy számít rám. Ezért is vagyunk együtt, hogy számíthassunk egymásra.
Elveszem Liamtől a kocsikulcsot, majd az előszobába indulok. Belebújok az edzőcipőmbe és leakasztom a dzsekim.

- Hé! - szólal meg mögöttem Liam, mire érdeklődve megfordulok. - Bármi van, hívj! - parancsol rám.

- Oké - bólintok.

Kilépek az ajtón, majd Liam kocsijáért szaladok. Beülök a volán mögé és kicsit előrébb húzom az ülést. Elfordítom a kulcsot, aztán a suli felé indulok. Szakad az eső, ezért bekapcsolom az ablaktörlőt. Az anyósra dobott telefonom csörögni kezd. Megint Harry hív és én megint kinyomom. Majd újra elindul a göndör csengőhangja, mire felkapom.

- Vezetek, vihar van, nem tudok beszélni - hadarom az útra koncentrálva.

- Visszahívsz? - kérdezi kétségbeesetten.

- Nem tudom - sóhajtok fel és leteszem a telefont.

Harry

Az öltözőben meccsre készen állok a telefonommal a kezemben. Az imént tett le Louis azzal, hogy nem tudja, visszahív-e.

- Baszki - suttogom. - Baszki, baszki, baszki! A rohadt életbe! - rúgok bele a padba, mire a csapattársaim értetlenül pillantanak rám.

- Ártott neked az a pad, Styles? - lép be mosolyogva az edzőnk.

- Nem, edző, elnézést - válaszolok remény vesztetten.

- Csaj ügy? - kérdez meg és leül a padra.

Csaj ügy, bazdmeg, a faszt csaj ügy! Hagyjatok már a lányokkal!

Az edző inkább a haverunk. Mindig beszélget velünk, ha látja, hogy van valami. Megértő mindenkivel, tudja, hogy nem lehetünk mindig jól. Próbál segíteni, mert fontosnak tartja a játékosai egészségét. Nem csak fizikálisan, hanem lelkileg is.