I Can Wait For You (L.S.)

-17-

Louis

- Anya - ismétlem meg és idegesen Harryre nézek.

Az ágy közepére ül, majd int nekem.

- Semmi baj - ragadja meg a kezem és a lábai közé ültet magával szemben. - Vedd fel! Itt vagyok - húz közelebb, aztán a combjára teszi terpeszben a lábaim.

Felveszem a telefont, majd kihangosítva mellénk dobom, de nem szólalok meg.

- Halló? - köszön anya. - Louis?

Félve nézek Harryre, aki csak biztatóan bólint egyet.

- Igen? - válaszolok.

- Szeretnék beszélni veled - jelenti ki.

- Miről? - kérdezem Harry szeméből erőt gyűjtve.

- Szeretnénk, ha átjönnél ma délután - mondja.

- Nyugi - tátog Harry a kezemet fogva.

- Aha - válaszolok mindkettőjüknek.

Liam lép be a nyitott ajtón. Mindketten a mutatóujjunkat a szánk elé tesszük csendet kérve. Megnézi a telefonom kijelzőjét, majd aggódva rám néz. Biccentek, hogy üljön le.

- Itt vagy, Louis? - kérdezi anya.

- Igen - mondom. - Mikorra menjek? - kérdezem nagyot nyelve.

- Három? - egyezkedik.

- Oké - válaszolok kimérten.

- Szuper - értetlenül nézünk össze hárman. - Egyébként hogy vagy? - veszi csevegősre a figurát.

- Bocs, anya, de most van egy kis dolgom - köszönök el és meg sem várva a választ, kinyomom.

Lehajtott fejjel a kezeimet nézegetem, mintha csak érdekes lenne. Próbálom visszatartani a könnyeimet. Felsóhajtok, de elég szaggatottra sikeredik és lefolyik az első forró könnycsepp az arcomon, amit Harry észrevesz.

- Jól van, semmi baj - suttog, majd magához húz.

Szipogva a vállára hajtom a fejem. A hajamat simogatva csitítgat.

- Ez... Ez most csak sok volt - mondom elcsukló hangon, majd ránézek. - Hogy gondolta, hogy csak úgy megkérdezi, egyébként hogy vagyok?! És mi a szarért kell átmennem? - kérdezem. - Miért nem lehet egy normális napunk, amikor semmi nem rondít bele? - suttogom a könnyeimtől homályosan látva Harry zöld szemeit.

- Kicsike babám - a megszólításba beleremegek. -, három napja vagyunk együtt. Mindennek az eleje nehéz, tudod - mosolyog rám.

- Nem akarom elrontani az idilli beszélgetéseteket, de van egy kérdésem - szól közbe Liam, mire ránézünk. - Egyedül mész? - kérdezi aggódva.

Pontosan tudom, mit gondol. Amikor kirúgtak, csak egy kicsi választotta el apámat attól, hogy megüssön.

- Gyere velem, kérlek! - kérem meg, mire hangtalanul bólint. - Köszönöm - sóhajtok fel.

Hirtelen csörögni kezd a telefonom. Megint. Adam hív.

- Szia! - veszem fel és őt is kihangosítom.

- Ne vedd fel anyának a telefont! - szólal meg minden előzmény nélkül.

- Jókor szólsz! - válaszolom. - Háromra megyek - avatom be.

- Jön veled valaki? - kérdezi.

- Igen, Liam - nézek az említett személyre.

- Oké, ez megnyugtató - sóhajt fel.