I Can Wait For You (L.S.)

-54-

- Csütörtök -

Louis

Meztelenül kiterülve ébredek az ágyban, elég korán. Harry mellettem magzatpózba kuporodva halkan szuszog. Ohh, igen, ő is elfelejtette visszavenni a ruháit.
A szememet megdörzsölve fordulok át hozzá és a derekára csúsztatom a kezeim, majd nyomok egy csókot a csupasz vállára.

- Boldog karácsonyt! - suttogom, mire az alkaromra simítja a tenyerét és hümmögve fordul velem szembe.

- Boldog szülinapot! - vigyorodik el, mire megforgatom a szemem. Kezdődik. Én mindenkinek „boldog karácsonyt”-tal fogok köszönni, ők meg a szülinappal fognak dobálózni. Jahj istenem!

- Köszönöm - mosolyodom el végül. Azért nagyon jól esik, hogy jobban érdekli a szülinapom, mint a karácsony. Csak... Nálam fordítva van... Én jobban szeretem a karácsonyt.

- Remélem, csodálatos napot fogunk eltölteni és fel is köszöntelek most rögtön - hadar lelkesen és már ülne is fel, de elkapom a karját.

- Csak, ha megcsókoltál - húzom vissza az ágyba. - Én most olyan jól elvagyok itt - sóhajtok fel, azt üzenve, hogy én innen biztos fel nem kelek az elkövetkezendő legalább húsz percben.

Az arcomat megfogva csókol meg. Szinte esszünk egymást, aztán hirtelen egyszerre nyögünk a másik szájába, mert nem várt fordulat történik, amikor összeérnek a férfiasságaink.

- Hoppá - kuncog Harry közel a számhoz még mindig csukott szemmel. Nyomok még egy puszit a szájára, majd nevetve arrébb gurulok az ágyban. - Mostmár odaadhatom? - kérdezi felülve és beletúr a hajamba, majd simogatni kezdi a fejem. Belesimulok a tenyerébe és becsukom a szemeim, mire felnevet. - Jó hatással vagyok rád - mondja halkan és hallom a hangján, hogy vigyorog.

- A legjobb hatással - suttogom felpillantva rá.

- Akkor odaadhatom? - kérdezi izgatottan. Teljesen fel van pörögve. Magamban nyugodtan tudomásul veszem, hogy iszonyatosan lelkes. Csak bólintok és felülök, majd a derekamig magamra húzom a takarót. Vigyorogva kiugrik az ágyból, én pedig mosolyogva nézem... Természetesen a hátát... Ugye... Nem mást khm. Kivesz a szekrényből egy kis dobozt, vörös masnival átkötve. Te jó isten. Mi lehet abban? - Nem gyűrű, ne aggódj - nevet fel meglátva az elképedt arcom.

- Ha gyűrű lenne sem aggódnék - vágom rá. - De nem is tűnik annak - súgom még mindig a szemébe nézve.

Leül mellém az ágyra és a combomra simítja az egyik kezét.

- Boldog szülinapot, Életem - suttogja és lassan megcsókol. Amikor elszakadunk egymástól a kezembe adja a kis dobozt is.

- Féljek? - kérdezem szórakozott mosollyal az arcomon és lassan kioldom a masnit.

- Inkább nekem kell, hogy tetszeni fog-e - vakarja meg a tarkóját zavartan, mire felnevetek. Biztos, hogy tetszeni fog. Túl jól ismer ahhoz, hogy elrontsa az ajándékot. Bár nekem az is elég lett volna, ha két csók között elsuttogja, hogy boldog szülinapot. Na, mindegy.

Leveszem a doboz tetejét, majd kiveszem az átlátszó csomagoló papírt belőle és megpillantok egy gyönyörű ezüst karkötőt. Egy apró végtelen jel van rajta, aminek a két végét a kezdő betűink kötik össze. H∞L.

- Te csak viccelsz velem - lehelem magam elé és már érzem, hogy könnyesedik a szemem.

- Ne sírj még! A karácsonyi ajándékod jobb lesz - vigyorodik el, mire a nyakába ugrok, ő pedig átöleli a derekam.

- Ez annyira szép - nézegetem a karkötőt a kezemben még mindig Harryt ölelve.

- Felteszed? - kérdezi kissé eltolva magától, mire azonnal a kezébe adom, hogy segítsen. Elétartom a csuklóm és a homlokunkat összedöntve kuncogva teszi fel az ékszert.