I Can Wait For You (L.S.)

-49-

Ne utáljatok nagyon ezért a részét, légysziiiiiii!!!😫😫😫😫

Harry

- Hazz - szólal meg Louis erőtlenül, mire megint eldobom a könyvem és az ágy mellé guggolok.

- Jól vagy? - kérdezem és beletúrok a hajába. Patakokban folyik az arcán a víz és a tincsei is nedvesek.

- Feküdj ide - suttogja.

Bemászom mellé az ágyba és ahogy befekszem a takaró alá, azonnal hozzám bújik. A hátát cirógatom és a számat a homlokához érintem, hogy kiderítsem, lehet-e lázas vagy csak melege van és ezért izzad. Nem tudom eldönteni.

- Fáj a fejed? - kérdezem és megpróbálok kényelmesebben elhelyezkedni.

- Igen - válaszol a kezeit közénk rakva.

- Kussoljatok már! - szólal meg a srác anyja, mire megforgatom a szemem.

- Szóljak egy dokinak? - érdeklődöm az arcára simítva a kezem. Erre csak erőtlenül, egy aprót bólint.

- Nem érted, hogy fogd be?! - üvölt rám a nő az ágy mellett állva.

- Nem véletlenül vagyunk itt - kezdem nyugodt hangnemben. - Muszáj kiderítenem, hogy jól van-e vagy hívnom kell a dokit. Ön ezt fel tudja fogni? - fordítom felé a fejem, hogy a szemébe nézhessek.

- Engem nem érdekel neked vagy a másiknak mi baja van - hadarja idegbetegen. - Engem csak az zavar, hogy nem bírjátok befogni a pofátokat - teszi hozzá összehúzott szemöldökkel.

- Ha Ön hisztizhet, akkor mi miért nem beszélhetjük meg, hogy mi legyen a következő lépésünk?! - vágom rá. - Ráadásul direkt halkan beszélünk, ezért tényleg nem tudom megérteni, hogy mi a probléma - fejezem be még mindig teljesen nyugodt hangnemben és a szemem sarkából észreveszem, hogy a fia csukott szemmel elmosolyodik.

- Fejbe vágjalak?! Akkor talán helyreáll az agyad - kérdezi gúnyólodva.

- Hozzám ne merjem érni - jelentem ki.

- Szemtelen vagy - sziszegi és emeli a kezét, mire elfordítom a fejem és Louist is védem, nehogy véletlenül őt érje az ütés. Eleget kapott pénteken.

Várom a csattanást, de nem történik semmi. Lassan visszafordítom a fejem, hogy megnézzem, most mi van, amikor észreveszem, hogy Louis elkapta a nő kezét. A derekamnál kidugta a karját és szorítja az anya alkarját. A szemei csukva vannak és a másik kezével a pólómba kapaszkodik. A nő hirtelen elkapja a fiúm csuklóját és kihúzza a karját Louis szorításából, majd a szabad kezével megüti a tarkóját.

- NORMÁLIS VAGY?! - kiáltok fel és itt vesztettem el a türelmem. Itt lett vége annak, hogy én majd nyugodtan beszélek vele. Nem. Ezt még ő sem fogja megúszni. Kikelek az ágyból és a nő elé lépek. - Ha nem nő lenne, megütném. De tanultam tiszteletet, ezért egy ujjal sem érek magához - sziszegem az arcába.

- Hazz - fogja meg a pólóm alját Louis, mire megperdülök a tengelyem körül és azonnal elég guggolok.

- Itt vagyok - suttogom az arcát cirógatva. - Nem szédülsz? - kérdezem, mire egy nagyon aprót bólint csak.

- Én is veled akarom leélni az életem... És nagyon bírom anyudat - suttogja, majd a végét elneveti és becsukja a szemeit. Hallotta, amit mondtam a srácnak...

- Ne ne, hallod? Nyisd ki a szemed, tarts ki, jön a doki hallod?! - mondom és idegesen beletúrok a hajába.

Tekintetemmel a nővérhívót keresem, de a srác a másik oldalon hamarabb megtalálja az övét és azonnal rácsap olyan lendülettel, hogy majdnem leesik az ágyról. Berohan a szobába három nővér és rögtön a sráchoz mennének, de int, hogy nálunk van baj.