I Can Wait For You (L.S.)

-06-

Harry

Nagyon feszült ez a srác, csak úgy vibrál itt mellettem.

Ennyire stresszel az angolon?

Megbököm a tollammal:

-Hányas vagy angolból? - kérdezem suttogva. Próbálom oldani a feszültségét. Nem válaszol.

- Fasza, egy néma gyerek - forgatom meg a szemem.
Mégegyszer megbököm.

- Ötös - válaszolja, olyan halkan, hogy a suttogás szinte kiabálásnak számítana.

- Akkor mit stresszelsz? - lököm meg a vállát és halványan elmosolyodom.

- Fiúk! Örülök, hogy ilyen jóban lettetek, de szünetben folytassátok, ha kérhetem - szól hozzánk a tanárnő.

Vigyorogva hátradőlök a széken és szemtelenül Louisra kacsintok.

- Elnézést - motyogja Louis, én pedig még jobban vigyorogni kezdek. A tanárnő folytatja.

- Félsz, kis aranyos? - kérdezem, mire rám kapja a fejét.

- Mitől?

- A tanárnőtől - bökök Rose néni felé.

-...Nem... - majd folytatja az írást.

De unalmas ez a srác. Mindig tudtam, hogy a C egy unalmas osztály.

- De - nyújtom ki a nyelvem - te félsz! - nevetek halkan.

- Nem igaz - néz rám dühösen - Hagyjál már békén!

Idegesen összeszedi a cuccát és átdobja magát a mellette lévő padba, így van közöttünk egy üres szék. Megvonom a vállam és odacsúszok az üres székre, viszem a holmim is.
Értetlenül rám néz majd újra odébb ül. Mosolyogva megrázom a fejem és én is arrébb megyek. Most megint egy padban ülünk, csak egy padsorral arrébb. Hitetlenül elröhögi magát és itt marad, nem ül messzebb.

Hátrafordul a tanárnő és meglepődik, amikor észrevesz minket.

- Ti meg mit csináltok ott? - kér számon minket, csípőre tett kézzel. A szemén látom, hogy mosolyog a szerencsétlenkedésünkön.

Louis nem válaszol, szóval nekem kell:

- Túl meleg volt az ablak mellett - válaszolok nyugodtan.

Mikor a tanárnő visszafordul, Louisra nézek:

- Ugye? - suttogom mosolyogva.

- Ühüm - lehajtja a fejét és sebesen írni kezd.

Én is neki állok kidolgozni a tételt. Nehezen tudok figyelni úgy, hogy mellettem ül ez a gyönyörű fiú.

Jesszus, Harry, térj észhez! Az évfolyamtársad!

- Harry? - szól Louis halkan. Felénézek és várom, hogy folytassa - Jól vagy? - kérdezi miközben a füzetemre mutat.

Észre sem vettem, hogy kiszakítottam a füzetem.

- Persze - mosolyodom el halványan.

-Sok a stressz, mi? - kérdezi nevetve és ahogy meghallja a csengőt, pakolni kezd.

- Nagy a szád - válaszolok értve a poént. Én is pakolni kezdek.

- Na, én megyek is, szia! - köszön el.

-Várj meg! - szólok egy kis habozás után, érdeklődve néz rám. - Úgy is egyfelé megyünk, tudod szemben vannak a termeink - vonom meg hanyagul a vállam.