I Can Wait For You (L.S.)

-30-

- Vasárnap -

Harry

Arra ébredek, hogy Louis szenved rajtam. A hasamon fekszem az egyik lábamat felhúzva, Louisval a hátamon. Leforog rólam, visszafekszik. Megcsípi a vállam, aztán ugyanott megpuszil. A derekamra hasal és lekúszik onnan. A hátamra fekszik, majd a hajamba túr és megpuszilja a nyakam, aztán megfordulva a lábai kerülnek a fejemhez.

- Lou, mit csinálsz? - kérdezem rekedten, mire azonnal mellém fekszik és mosolyogva nézi az arcom.

- Jó reggelt! - köszön rám boldogan.

- Jó reggelt! - nevetem el magam. - Mitől vagy így felpörögve? - érdeklődöm.

- Túl aludtam magam - emeli fel a karom, majd bebújik alá.

- Az lehet - motyogom és becsukom a szemem.

- Hahj, Harry - nyavajog. - Ne aludj! - szenved tovább.

- De én álmos vagyok - kezdek én is hisztizni a fejemet a párnába fúrva.

Közelebb kúszik és nyom egy puszit az arcomra, mire mosolyogva felé fordítom a fejem. Az oldalára fordul velem szembe. A derekát megfogva húzom magamhoz. Felkönyököl és a tenyerébe támasztja a fejét.

- Mikor jönnek a szüleid? - kérdezi, miután megint becsuktam a szemem, mert naivan azt hittem, visszaaludhatok.

- Most beszéltetni fogsz? - nézek rá kíváncsian, pedig tudom a választ.

- Igen - mosolyodik el. - Szóval? - hajol közelebb.

Olyan szépen csillognak a szemei. Mit akarhat kihozni ebből a kérdésből?

- Három-négy körül már itthon lesznek - válaszolok, mire kétszer megrántja a szemöldökét, vigyorogva.

Mostmár értem, mit akar.
Szórakozottan megforgatom a szemem és átlendítem a lábam a csípőjén. A feje mellett támaszkodom meg. Az egyik kezemmel megcirógatom az arcát, mire megremeg a szája. Egy apró puszit lehelek az ajkaira.

- Harry, csókolj már meg! - nyög fel panaszosan. Vigyorogva hajolok le. Már tapadna az ajkaimra amikor hirtelen hátrébb húzódom. - Jaj, ne m... - kezdi, de átdugom a nyelvem a szájába, ezzel elhallgattatva őt.

Felhümmög és hajamba túrva tart magához közel. Olyan hevesen csókol, mintha most csinálná rengeteg idő után újra. A nyakát kezdem puszilgatni. Elfordítja a fejét, mire direkt a másik oldalra csúsznak át a csókjaim. Felmordulva dönti át a másik irányba a fejét. Sóhajtozva élvezkedik alattam. Lecuppanok a nyakáról és mellé fekszem a hátamra. Durcásan néz rám, összefonva a karjait a mellkasa előtt.

- Pihenő nap van, baba - kacsintok rá. - Te is pihensz és én is - teszem hozzá az arcát figyelve.

- Nekem nem kell pihennem - kacsint vissza, majd rám ül.

- Persze, mert tegnap hat óra óta alszol - nevetek fel a derekára csúsztatva a kezem.

- Csak... Csak csókolj meg! - hajol le hozzám, mire mosolyogva hagyom, hogy újra a számra akadjon.

Az arcomat fogva nyal végig az alsó ajkamon. A számba szívom a nyelvét, közben a kezem a fenekére teszem. Hirtelen a nyakamra tapad és annyi nyállal kezdi csókolni, hogy félő, lesz egy nagy folt rajtam.

- Ne szívd ki a nyakam! - szólok rá lihegve.

- Hmm - reagál. - A mellkasod szabad? - kérdezi és lejjebb csúsztatja a csókjait.