I Can Wait For You (L.S.)

-03-

Mikor végeztem, Liam már készült megszólalni, amikor hirtelen kivágódik az ajtó és Katy ront be rajta.

- Louis! - maga után becsapva az ajtót szalad hozzám és megölel - én..én...annyi

- Ne! Ki ne mond! - szakítom félbe.

Tudom, ha most kimondja, hogy sajnálja, megint elsírom magam.

- Te meg hogy jutottál be? - eszmél fel Liam is.

- Találtam a lábtörlő alatt egy kulcsot... Baj, hogy bejöttem? Csak meg kellett tudnom, hogy van Louis, de úgy látom nem túl jól... - pillant rám kétségbeesve.

- Nem baj és megértem, de bezártad az ajtót? - ijed meg a fiú.

- Asszem' igen.

- Jaj, nem vagy benne biztos? - pánikol be.

- Mi van Liam? - szólalok meg.

- Maradjatok csendben - kezd el suttogni - mostanában, itt, mindenhová betör valaki - hangos csörrenés.

Mindhárman összerezzenünk. Eltört egy tányér...

- Mit beszélsz?! - kiáltok fel suttogva.

Ez most szórakozik?!

Az egész testem remeg a félelemtől. Ránézek Katyre, ő már halkan sír. De úgy, hogy nem akarja, hogy mi is halljuk. Kis híján megfullad.

- Kat! Gyere ide! - látom, hogy meg van ijedve. Gyorsan ideszalad.

- Oké, nagyon halkan és lassan kimegyünk! Louis, van a szekrényben egy baseball ütő. Hozd ide!

Odamegyek a szekrényhez a lánnyal, aki olyan szorosan fogja a karom, hogyha akarnám se tudnám levetni magamról. Kiveszem az ütőt és Liam kezébe adom.

Lassan kinyitja az ajtót és lábujjhegyen indulunk kifele. Elől Li, aztán én, leghátul Katy. Még mindig fog. Mintha attól félne, hogy elesik. De nem baj legalább tudom, hogy itt van és nincs baja.
Végig megyünk a folyosón és a nappalin. Semmi. Mielőtt a konyhába lépünk, egymásra nézünk és mindhárman hatalmasat sóhajtunk.

- Megyek én előre, végülis az én hibám - szólal meg gyorsan Kat.

- Biztos, hogy nem!

- Megőrültél?! - mondjuk egyszerre Liam-mel.

- Oké, akkor nem.. - teszi fel a védekezően a kezeit, de abban a pillanatban megtalálta a karom újra. Biztos, hogy bekékül.

Belépve a konyhába, mind megfeszülünk, majd megkönnyebbülve felsóhajtunk.

- Ez...ez egy macska? - kérdezem, mintha nem látnám, hogy ez nagyon is egy cica. Fekete, szőrös, puha állatka, aki eltört egy tányért.

Katy felnevet, felkapja a macskát és kiviszi a lakásból.

Liam és én egymásra nézünk.

- Jól vagy, haver? - kérdezi.

- Tudod, hogy nem - nézek rá egy hamis mosollyal.

- Nem gondoltam, hogy el fogod mesélni, mi történt - kezdte - én csak annyit tudok mondani, hogy én itt vagyok és ők hülyék. Hülyék, hogy elengedtek téged.

- Nem tudom meg fogom-e valaha bocsájtani nekik - mondom egy könnycseppel az arcomon.

- Ha nem akarsz, nem kell, de én nem tenném. Az ilyen nem család!

Katy jön vissza.

- Most bezártam - mondja mosolyogva Liamnek. Li visszamosolyog. Gyorsan letörlöm az arcom - Louis, láttam.

- Tudom...- tudtam, hogy látta. Túl jól ismer, ahhoz, hogy ezt eltitkoljam előle.

- Szeretlek, ugye tudod?

- Igen, tudom, köszönöm.

- Pár órával később -

Itt ülünk a piros kanapén és valami sorozatot kapcsoltak be, hogy eltereljék a figyelmem. De nem jött össze. Nem tudok figyelni, ráadásul egyre éhesebb vagyok. A kávét sem ittam meg.

- Srácok - mindketten felkapják a fejüket - nem rendelünk valamit enni? - meglepődve néznek rám. A macska „betörése" óta nem szólaltam meg.

- De, persze! - pattan Liam a telefonhoz - Mit szeretnél? Pizza?

- Az jó lesz - igazából nincs kedvem enni, mert félek, hogy elhányom magam, de így is meg vannak ijedve. Egy szeletet csak meg tudok enni.

- Kávét nem kérsz vagy vizet? - Katy nagyon aggódik. Ahh, legyen!

- Egy kávé jól esne - talán a kamu mosoly lesz a legújabb barátom.

- Feketén, ugye?

- Igen, köszönöm.

Liam visszajön és leül mellém.

- Kb. fél óra - mondja.

Bólintok, de nem válaszolok, csak meredek magam elé. Nem várja a válaszomat. Ismer. Tudja, mikor kérdezhet és mikor nem.

- Liam, te kérsz kávét? - kiált ki a konyhából Kat.

- Te iszol kávét?! - bólintok. Meglepődik. - Igen, köszi. Egy cukor, sok tej - szól vissza.

Hamar visszaér a lány és odaadja a forró italokat. Elkezdem inni. Először csak egy kortyot, majd 2 másodperc alatt lehajtom az egészet. Miközben engem néznek, tátva marad a szájuk.

- Khmm.. Finom volt? - kérdi Katy és elveszi a bögrét.

- Uhum - felállok és a konyha felé veszem az irányt.

Jönnek utánam. Kiveszek a fehér szekrényből egy zöld poharat. Teletöltöm vízzel és megiszom. Legalább 5-ször megismétlem. A barátaim csak elképedve állnak az ajtóban. Leteszem a poharat és rájuk nézek, mivel közben csengettek.

- Ohh... umm... megyek, nyitom - szól Liam.

- Liam! - mondja Katy és utána dobja a pénztárcáját.

- Köszi!

Kat rám néz és csak bámul vagy 1 percig.

- Jól esett? - kérdezi végül.

- Igen, nagyon - sóhajtok fel.

Liam beint a konyhába, hogy jöjjünk. A nappaliban már kinyitotta a pizzát. Katy visszaszalad a konyhába és hoz 3 tányért.
Leülünk, folytatjuk a sorozatot. Sikerül 2 szeletet megennem, bár a 2. vége nem esett olyan jól.
Fél óra múlva már Liam lábán érzem, hogy nehezednek a szemeim és el fogok aludni.

-------------------------------------
Sziasztok!

Itt egy újabb rész, ami egy kicsit hosszabb lett. Remélem tetszik! Tartsatok ki ebben a sz*r helyzetben is!
Véleményeket várok kommentben vagy akár ✨csillagozás✨ formájában.

Mivel most nagyon rá vagyok kattanva a Goldenre, hallgassátok ti is!😂

TPWK💜
the little Baby