I Can Wait For You (L.S.)

-51-

- Hétfő -

Louis

- Mmm - nyújtózkodom ki reggel, majd hirtelen kipattan a szemem, amikor nem találom Harryt magam mellett. - Harry? - ülök fel azonnal megijedve, hogy hol lehet.

Kétségbeesetten nézek körbe, de aztán elmosolyodom. A konyhában látom meg, ahogy kócosan, fáradt szemekkel kávét főz. Törökülésbe húzom a lábaim és csak vigyorogva nézem a konyha világításában. Csak ott ég a lámpa. Miután beteszi a poharat a kávéfőző alá, fáradtan a pultra hajtja a fejét, mire halkan felkuncogok. Felkapja a fejét és csillogó szemekkel néz rám. Mosolyogva int egyet, mire visszaintegetek és elvigyorodom, mint egy gyerek, akinek megvette az anyukája a nyalókát.

- Hogy vagy? - kérdezi a pultra könyökölve és a tenyerébe támasztja az állát. Imádom ezeket az apró dolgait és annyira jól esik, hogy mindig megkérdezi, hogy jól vagyok-e. Közben végig a szemembe néz, amitől teljesen kipirosodik az arcom.

- Minden rendben van - mosolygok és zavaromban a pokróc megbomlott részét piszkálgatom. Elégedetten bólint, majd kacsint egyet. - Te jól vagy? - kérdezek vissza, mert eszembe jut, amikor mondta, hogy tőle sosem kérdezték meg. Én pedig akkor megígértem, hogy megfogom.

- Igen - mosolyog továbbra is. Megjelennek a kis gödröcskéi is az arcán, mire még jobban vigyorogni kezdek. Már nagyon zsibbad az arcom, pedig alig keltem fél órája.

A kanapénak dőlök és magamra húzom a takarót. Csendben figyelem Harry minden lépését, továbbra is mosolyogva, mert egyszerűen jelenleg levakarhatatlan a vigyorom. Annyira örülök, hogy már nem vagyunk rosszban. Tudom, hogy az egész az én hibám volt. Azt is tudom, hogy borzasztóan hülye voltam, de mostmár vége. Újra a normális vagyok.
Harry elindul felém a bögrével az egyik kezében, a másikban is fog valamit, de azt nem látom.

- Tessék - nyújtja felém a kezeit. - A kávéd és a gyógyszereid - mondja, miközben elveszem tőle a felém nyújtott dolgokat. De valami hiányzik.

- Valami nem hiányzik? - kérdezem megpróbálva elrejteni a mosolyomat.

- Mi? - kérdez vissza aggódva és gyorsan visszakapja a fejét a konyhába, hogy otthagyott-e valamit.

- A csókom - kuncogom el magam, mire elmosolyodik és lehajol hozzám. Az ajkaimra hajol és lassan megcsókol az arcomat fogva, én pedig telepakolt kezekkel viszonzom. - Hmm - nyalom meg az alsó ajkam. - Sokkal jobb - suttogom még mindig közel a szájához, majd nyomok egy puszit a szájára.

Leül velem szemben, a kanapéra és megvárja, amíg beveszem a gyógyszereket. Leteszem a kávém a dohányzó asztalra, hogy közelebb ülhessek Harryhez. Újra magamhoz veszem a kávém, majd a mellkasához dőlök, ő pedig egyik karjával átölel. A térdeimet felhúzom és lassan inni kezdem a feketém. Ránk húzza a takarót és a fejét az enyémre hajtja.

- Haragszol még? - szólalok meg hirtelen. A bögre fülén kopogtatom a mutatóujjam várva a választ, ami nem érkezik. - Hmm? - próbálok megfordulni, ezzel egy elég kényelmetlen pózt felvéve, hogy Harryre nézhessek. - Te most csak szivatsz, ugye? - kérdezem felháborodást színlelve, amikor észreveszem, hogy alszik. Csukott szemmel elvigyorodik, erre megcsapom a vállát. - Szivatsz! - kiáltok fel szórakozottan, mire kinyitja a szemeit.

- Szivatlak hát! - bök oldalba, erre felsikítok és arrébb ugrok.

- Bazdmeg! - röhögök fel, mert sikerült mindkettőnket leöntenem kávéval. - Basszus, ez nagyon forró - teszem le az üres poharat és gyorsan leveszem magamról a pizsama pólóm. Harryre nézek, aki csak megmerevedve ül, majd felpillant a szemembe.