I Can Wait For You (L.S.)

-39-

- Aznap éjjel -

Louis

- Lou... Lou - hallom meg Harryt az éjszaka közepén, mire azonnal kipattannak a szemeim.

- Mi a baj? - kérdezem suttogva és megfordulok a takaró alatt, hogy vele szembe kerüljek. A hasán fekszik és fájdalmasan összeszorítja az állkapcsát. - Rosszul vagy? - mászom közelebb hozzá. Csak lassan, egy aprót bólint. Bassza meg.

- Fáj - suttog.

- Mi? A fejed? - próbálom kitalálni, mit gondolhat.

- Nem - rázza meg a fejét.

- Akkor? Hasad? - találgatok tovább.

- Ühüm - válaszol.

A füle mögé tűröm az arcából a tincseit, amit csukott szemmel hagy, majd felülök.

- Hozok vizet és fájdalomcsillapítót, oké? - mondom halkan.

- Ne! - szól rám és elkapja a csuklóm. - Ha valamit lenyelek a nyálamon kívül még, biztos, hogy idehányok - nyöszörög, mire az ujjaim az övéire kulcsolom és lehajolok hozzá.

- Hazz - suttogom sajnálva őt. Nem igaz, hogy nem tudok semmit tenni érte. Baszki.

- Ne ostorozd magad! - szólal meg halkan. - Nem a te hibád - mosolyodik el halványan.

- De annyira szeretnék segíteni neked - cirógatom a hüvelykujjammal az arcát.

- Tudom - súgja.

- Kinyissam az ablakot? - kérdezem aggódva, mire lassan, de biztosan bólint.

Felkelek az ágyból és az ablakhoz sietek. Felhúzom a redőnyt és most csak bukóra nyitom ki, mert nagyon hideg van.

- Lou... - szól kétségbeesetten, mire azonnal megfordulok.

Összeszorított szemekkel és állkapoccsal fekszik és nyöszörög.

- Basszus, gyere Hazz - ugrom mellé és kitakarom, majd lassan megfordítom és felültetem.

Ahogy ülőhelyzetbe kerül adja is ki a gyomra tartalmát egyenesen az ágyra és a lábaira. Harry remegve dől nekem és megint öklendezni kezd. Eljutunk a wc-ig! Talpra állítom és a derekát tartva irányítom a fürdőbe, aztán leültetem a wc elé. Megsimítom a hátát és nyomok egy puszit a hajába. Sírva szorítja a wc deszkát.

- Ne sírj, Életem, semmi baj! - guggolok le hozzá és a tarkójára simítom a tenyerem.

- Ne haragudj - suttog nyöszörögve.

- Miről beszélsz? - mosolyodom el, miközben a hajába csúsztatom az ujjaim.

- Nem akartam lehányni az ágyat... Te is olyan lettél? - kérdezi és hirtelen rám kapja a fejét.

Gondolom megszédült a hirtelen mozdulat miatt, mert a következő adagot én kapom. Baszki.

- Mostmár igen - pillantok fel rá. - Hé, semmi baj - súgom a szemébe nézve.

Visszafordítom a wc felé és leveszem magamról a pizsamám, majd a szennyestartóba dobom. Megmosom a kezem is, mert az is olyan lett. Istenem, lassan nincs is mit kihánynia magából.

- Hozok egy hajgumit meg valami másik ruhát neked - jelentem ki, mire bólint.

Átmegyek a hálószobánkba, majd a szekrényhez lépek. Kiveszek Harrynek egy alsót meg egy pólót, majd magamnak is egy másik pizsamát. Kivételes alkalom, hogy nem alszunk meztelenül. De Harry beteg és amúgy is hideg van. Ezáltal ma nem is voltunk együtt. Persze ez nem baj, majd ha Harry jól lesz úgyis bepótoljuk. Gyorsan cserélek ágyneműt, hogy ne a hányásba feküdjünk vissza.
Magamra kapom a pizsim, aztán szerzek egy hajgumit, amit a csuklómra teszek és visszamegyek Harryhez.