I Can Wait For You (L.S.)

-53-

- Szerda -

Harry

- Hazz - hallom meg Lou suttogását. Az ujjaival a hajamat simogatja. Szorosan megölelem, hogy jelezzem, ébren vagyok. - Hazz, be fogok pisilni - nyöszörög.

- És? Menj pisilni - nevetek fel csukott szemekkel.

- Hazz, nem tudok kiszállni alólad - próbál eltolni a vállaimat nyomva.

- Jaj, bocsánat - fordulok le róla, mire, mint akit kilőttek kifut a szobából. Kuncogva nézek utána, majd felülök, hogy kinyújtózzak. Kiszállok az ágyból és az éjjeliszekrényhez lépek. Kihúzom a fiókot, majd kiveszem belőle a levelet, hogy amíg Louis nincs itt eltegyem máshova. Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e, de végül úgy döntöttem, hogy le kell írnom. Ki tudja, mikor történik velünk valami olyan, ami miatt többet nem tudom elmondani neki, hogy mennyire, de mennyire szeretem. Még jó, hogy ezt a levelet nem a gyűrűhöz kapta volna. Anyával meg el fogok beszélgetni, hogy legközelebb várja meg, amíg az, akivel beszélget, befejezi a mondandóját. De nem haragszom rá, csak lebuktatott, hogy mifelé ötleteim vannak és most nem tudom, mikor kérjem meg. Akkor kell, amikor nem számít rá. Úgy beszéltük meg, hogy holnap nem, akár tetszik akár nem. És ebben mindketten egyetértettünk. Felrakom a levelet a ruhásszekrény tetejére, mert ott nem csak nem látja, de el se éri. Felkapok magamra egy pólót és alul csak egy alsónadrágban elindulok lefelé. - Jó reggelt - köszönök anyunak és apunak.

- Jó reggelt - mosolyog vissza anya, apa pedig csak morog valamit. Már megszoktam. Reggel nem igazán lehet hozzá szólni. Hagyni kell fortyogni magában és őszintén még szórakoztató is, ahogy hisztizik. Nem is tudom, kitől örököltem... - Hol hagytad a lovagod? - kérdezi vicceskedve, mire nevetve megforgatom a szemem.

- A fürdőben van - válaszolok és beülök apa ölébe. - Nem akarod elvinni ma a lányokat vásárolni? - kérdezem nem is rejtve el, hogy hátsó szándék van a dologban. - Hogy a Jézuska fel tudja díszíteni a fát - kacsintok anyura, aki kuncogva bólint.

- Drága egyetlen fiacskám - szólal meg apa gúnyosan, én pedig próbálom visszatartani a röhögésem. - Te most komolyan elküldesz a saját házamból? - teszi a tenyerét a hátamra.

- Hmm... - gondolkodom el. - Igen - vigyorodom el, mire összeborzolja a hajam és nevetve hagyom, hogy lelökjön az öléből, majd leülök a földre.

- Öhm... - áll meg előttem Lou szórakozottan mosolyogva. És az én pólóm van rajta, ami lelóg a combja közepéig. - Megkérdezzem? - érdeklődik oldalra döntve a fejét, mire nemleges választ jelzek. - Hát jó - megvonja a vállát és fogja magát, majd mosolyogva beleül az ölembe.

- Tetszik a pólóm? - kérdezem benyúlva a combja alá, mire átkarolja a nyakam.

- Imádom - suttogja kuncogva. A tarkómnál játszik a hajammal az ujjaira csavargatva a tincseket és a mellkasomnak dönti a fejét.

- Naaa, apuuuu légysziii - kezdek könyörögni. - Csak egy órácskára - alkudozom.

- Most miért könyörögsz? - érdeklődik Louis csillogó szemekkel nézve rám.

- Azért, hogy elvigye a lányokat vásárolni és feldíszíthessük a fát - válaszolok a mondatom végét lehalkítva, hogy Vicky véletlenül se hallja meg. - És egyébként gyönyörű vagy - suttogom a fülébe, mire kirázza a hideg és rámmosolyog. Lehúz magához és megcsókol, én pedig átnyúlok felette, hogy átöleljem a derekát.

- Köszönöm - súgja mosolyogva és a szemembe néz. Mielőtt még újra megszólalnék, rákacsintok.

- Szóvaaal... - nézek újra apára.