I Can Wait For You (L.S.)

-55-

- Május eleje, érettségi utolsó napja -
- Csütörtök -

Harry

- Hazz, nem láttad a szövet nadrágom? - kiabál le Louis a nappaliba, mire felnézek rá és megrázom a fejem, miközben apa köti a nyakkendőm.

Utolsó nap. Már csak a matek szóbeli van hátra. Kilencre megyünk és Louis teljesen kivan. Nagyon fél tőle, mert nem az erőssége a matek. Tíz perce kezdett el készülni, mert fél hét óta olvassa a jegyzeteit. Egyszerűen nem hajlandó letenni őket. Mindenen átmentünk, ő legtöbb tantárgyból ötöst kapott, nekem mindegyik négyes lett. A matek miatt én nem aggódom. Sokkal inkább amiatt, hogy nehogy Louis elájuljon a teremben és ne tudja elmondani a kihúzott tételét.
Louis leszalad a lépcsőn, a keresett nadrágban és megáll apa előtt, hogy neki is megkösse a nyakkendőt.

- Tartod nekem, hogy lássam, kérlek? - nyomja a kezembe a jegyzeteit.

- Nem - rázom meg a fejem. - Tudsz mindent - teszem hozzá és leengedem a kezeim tele a jegyzeteivel.

- Ne idegesíts fel még jobban, Harry - néz rám hisztisen. Apuval összenézünk és egyetértünk abban, hogy jobb, ha most nem piszkáljuk.

Karácsony után nagyon ráálltunk a tanulásra és egy idő után teljesen elmaradtak az együttléteink. Tényleg semmi nem volt. Emiatt mindketten elképesztően hisztisek és nyűgösek vagyunk. Állandóan feszültek vagyunk, képtelenség velünk egy légtérben lenni. De amióta megírtuk az írásbeliket, azóta kicsit jobb a helyzet. Az utolsó írásbeli után volt három menetünk is, amivel sikerült kiengednünk egy kicsit a gőzt, de másnap vissza is tértünk az órákon át tartó magolásba. Nagyon rosszul csináltuk, mert semmi pihenő időt nem hagytunk magunknak.
Ettől függetlenül ugyanúgy imádjuk egymást és egyáltalán nem távolodtunk el, csak kicsit nehezen bírjuk szex nélkül. Nagyon benne voltunk karácsonyig. Napi kettő volt a minimum, majd miután ez hirtelen megszűnt minden nagyon fura lett. A rengeteg feszültség miatt háromszor is összevesztünk az elmúlt négy és fél hónapban.
Az első Vicky miatt volt, ami sok meglepetést okozott. Nagyon rosszul voltam az állandó visításától és, hogy nem tudok koncentrálni a tanulásra. Egyszerűen kitört belőlem és ráüvöltöttem, mire Vicky zokogásban tört ki, én pedig otthagytam. Elképesztően fáj, ahogy visszagondolok, hogy képes voltam erre, de mindent csak a stresszre tudok kenni. Emiatt Louis nagyon megharagudott rám és összevesztünk, mert szerinte lehetek akármilyen feszült, nem beszélhetek így senkivel, főleg nem a húgommal. Aznap nem is aludtunk együtt.
A második a lakásunk miatt volt. Mivel egyikünk sem érezte magát már komfortosan ott, beszéltünk a főbérlővel, hogy kiköltözünk. Ez mind szép és jó, csak aztán kiderült, hogy nekünk ki kell fizetni azt az egy évet, amire szerződtünk. (Na, igen. Nem igazán olvastuk el az apró betűs részt.) Ekkor Louis összeveszett a főbérlővel is és velem is. A főbérlőt nem kell magyaráznom, miért. Fhuu rendesen megijesztett egyébként, még sosem láttam olyan hevesnek és fenyegetően idegesnek, mint akkor. Velem azért veszett össze, mert megmondtam, hogy semmi baj kifizetjük, nekem nem számít a pénz. Na, erre úgy kiakadt, hogy szerintem az egész négy emelet minket hallgatott. Elmondta, hogy nem tudja megérteni, hogy nekem ennyire nem számít a pénz és, hogy másoknak mennyit kell dolgozni érte, én pedig konkrétan szarom a pénzt. Erre én akadtam ki, hogy mit gondol magáról, hogy ennyire nemtörődömnek nevez. Ez a veszekedésünk egy szenvedélyes és heves együttléttel végződött az új autónkban. Aznap éjjel a kocsi hátsó ülésén is aludtunk el, annyira fáradtak voltunk. Azóta is itt lakunk anyuékkal és ez néha okozott gondot. Tanulás szempontjából. Egyszerűen néha túl hangosak voltak. És amilyen idegeink voltak akkor, nyilván kiverte a biztosítékot egy-egy hangosabb szó.
A harmadik. Ez a legrosszabb szerintem. Legalábbis engem ez viselt meg a legjobban. Egy hétig figyeltem, hogy Louis szinte semmit nem eszik. Egy hét alatt annyit fogyott, hogy rossz volt ránézni. Csak tanult, tanult és tanult. Mikor megkérdeztem, hogy miért nem eszik, azt válaszolta, hogy nem éhes. Egyáltalán. Ekkor azt mondtam, hogy jó, akkor most megyünk, csinálok valamit enni, amit majd szépen magába töm. Meg is csináltam, meg is ette, majd fél órával később a wc felett térdelt és hánytatta magát. Túl sokáig volt bent, ezért mentem utána. Féltem, hogy baja van. Amikor megláttam, egyszerűen betelt a pohár. Hogy mennyire akadtam ki? Borzasztóan. Nagyon féltettem, nem értettem, hogy lehet ilyen hülye. Kiabáltam, csapkodtam, ő pedig csak a földön ülve sírt és szinte sikította, hogy „Harry, nem, nem megy, Harry, hagyd abba!” Ezt anyu szakította félbe azzal, hogy normálisak vagyunk-e, Vicky már alszik, este tizenegy van és ráadásul másnap suli is van. Bocsánatot kértem Louistól és megígértettem vele, hogy eszik rendesen. Ezután voltunk a legnyugisabbak. Összebújva aludtunk el. Igaz, másnap elkéstünk, de egyikünket sem érdekelte, mert végre jól voltunk. Feszülten, hisztisen és nyűgösen, de végre egymásért voltunk és megértettük a másikat. Még ha néha nehéz is volt.