I Can Wait For You (L.S.)

-44-

- Kedd -

Harry

- Hazz, el fogunk késni - simogatja a hátam Louis. - Nem hagyhatom tovább, hogy aludj - puszilja meg az arcom.

- Mmm, Louis, ne már - nyöszörgök. - Most olyan kényelmes itt - fordulok a másik oldalamra, hogy Louisval szembe kerüljek. - Te már kész vagy? - lepődök meg, amikor kitisztul a látásom.

- Igen - bólint mosolyogva. - Neked pedig van öt perced elkészülni, hogy időben beérjünk - pillant a falon lévő órára.

- Mi van?! - ülök fel hirtelen. - Miért nem szóltál hamarabb? - ugrok ki az ágyból és a szekrényhez megyek.

- Nem reagáltál semmire - néz rám az ágyon, törökülésben ülve.

- Jaj, de aranyosan nézel ki - futok hozzá és nyomok egy gyors csókot a szájára, aztán átfutok a fürdőbe.

Hallom, hogy kuncog a hálónkban. Gyorsan megmosom a fogam és magamra kapok egy pulcsit és egy farmert. Nem is figyelem, mit veszek fel, csak az érdekel, hogy minél hamarabb végezzek.

- Csináltam neked teát, Élet - szól nekem Louis, miközben a fésűvel szenvedek a tükör előtt.

- Igen? - kukucskálok ki az ajtón, mire nevetve bólint. - Köszönöm - küldök egy puszit neki.

Sietve próbálok kezdeni valamit a hajammal, de annyira elaludtam, hogy ezen csak a hajmosás segítene. De arra most nincs időm.
Hisztisen megyek ki Louishoz, aki nem érti mi történt velem két perc alatt.

- Csak... Mrrrggg... A hajam - morgok és a konyhába indulok, hogy megigyam a teám.

Hallom magam mögött, hogy Louis nevetve jön utánam. Megállok a pult mellett és megfogom a bögrém, amit még Louistól kaptam. Egy közös fényképünk van rajta és a bögre fülén van egy idézet is.

„Amikor a te és én, mi leszünk."

Még akkor adta, amikor beteg voltam. Mindennap szerzett valami apróságot. Ezt megrendelte szerdán és pénteken meg is jött. Gondolom, mondanom sem kell, hogy azóta ez a kedvenc bögrém.
Louis is utolér és felugrik a pultra, én pedig a lábai közé állok.

- Semmi baj a hajaddal - túr a kócos tincseimbe az ujjaival. - Én imádom - suttogja, mire megcsókolom.

- Akkor oké - mosolyodom el.

- Kicsit húzzál bele - szól rám kedvesen, mire lehúzom a maradék teát, csak azzal nem számoltam, hogy egyszerre nagyon forró lesz. - Nem volt meleg? - kérdezi Louis elhúzott szájjal.

- De, nagyon, csak úgy ég a torkom - reagálok köhécselve, mire felnevet.

- Gyerünk, indulnunk kell - ugrik le a pultról és elindulna, de elkapom és visszarántom magamhoz, hogy megcsókoljam.

Belemosolyog a csókunkba és lábujjhegyre áll átkarolva a nyakam. Csak ezután engedem el és megyünk együtt az előszobába, hogy fel vegyük a kabátjainkat és cipőinket. Kívülről bezárom az ajtót, majd egymás kezét fogva futunk a folyosón, a lift felé. A liftben rajtunk kívül nincs senki és nem is áll meg egyik emeleten sem, csak a földszinten. Szerencsénkre.