I Can Wait For You (L.S.)

-33-

Louis

A hajába túrva húzom az arcom elé, majd újra megcsókolom. Nyelvével végigsimítja az alsó ajkam és a fenekembe markol, mire megengedek magamnak egy nagyon halk nyögést, de azért Harry is hallja, hogy jól esik, amit csinál.

- Kérlek, menjünk haza! - néz rám kiskutya szemekkel Harry.

Egy darabig csak nézek a szemébe. Kezdem megsajnálni. Nem csak őt, magamat is. Annyira szeretném már magamban érezni. Azt akarom, hogy úgy dugjon meg, hogy utána egyikünk se tudjon felkelni. Lassan elmosolyodom.

- Nem - rázom meg a fejem.

- Pedig már elhittem - hisztizik be.

- Ne durcizz! - simítom meg az arcát. - Már csak pár óra - teszem hozzá visszatartott nevetéssel.

- Na, jó! Kapd be! - vágja rá szórakozottan.

- Szívesen, de vendégünk van - mutatok magunk mellé és kacsintok Harrynek.

- Egyetlen szerencséd, hogy én tartalak, különben már rég elmentem volna innen - mondja és vigyorogva megmarkolja a fenekem, mire ugrok egyet az ölében.

- Hát göndörkém - szólal meg Zayn, mire mindketten rákapjuk a fejünk. - Én tuti megdugnám a helyedben, akkor is, ha nem akarja - vigyorodik el.

- Téged ki kérdezett?! - szól vissza csípőből Harry.

- Nem kell kérdezni, elmondom én magamtól is a véleményem - rántja meg a vállát Zayn. - De megcsinálom helyetted, ha te nem vagy képes megdugni valakit, mert... Béna vagy - teszi hozzá gúnyolódva.

Leteszem a lábaim és Harry mellé lépek. Átölelem a derekát, mire magához húz a karját a hátamra simítva.

- Nem kell semmit csinálnod - jelentem ki és megütögetem Harry derekát, hogy induljon el.

Visszasétálunk a termeinkhez, majd szorosan megöleljük egymást. Kuncogva túrok a hajába és próbálok kiszabadulni az ölelésből, de Harry nem ereszt.

- Engedj el! - nevetek a vállát csapkodva.

- Nem - szorít magához még jobban.

- Harryyyy - röhögök tovább.

- Szeretlek - motyogja a nyakamhoz hajolva. - Szeretlek, szeretleeeek - folytatja.

- Én is tégeeeeeed - kuncogok. A derekamat átkarolva emel el a földtől. - Bolond vagy! Tegyél leeee! - nevetek rugkapálózva.

- Jó, oké - tesz le. - Puszi? - kérdezi aranyosan pislogva, mire azonnal megcsókolom az arcát megfogva.

- Szia - intek, majd a kilincsre teszem a kezem.

- Uram, remélem, hamarosan látjuk egymást - hajol meg, mire kuncogva bólintok.

- Biztosan - válaszolok.

Belépek a terembe és a helyemre sétálok, majd leülök Liam mellé.

- Louis, minden rendben? - kérdezi a tanárnő. - Sokáig voltál és piros is vagy - fürkész talán aggódva.

- Minden rendben, köszönöm - bólintok mosolyogva.

Liamre pillantok, aki konkrétan áttanulmányozza az egész arcom és próbálja kitalálni a gondolataim. Vigyorogva kacsintok, mire fuldokolva kezd röhögni.

- Liam - szól rá a matektanárnő.

- Elnézést, félrenyeltem - köhécsel a mellettem ülő.