I Can Wait For You (L.S.)

-31-

- Hétfő -

Louis

Harry nyakát ölelem lazán, ő pedig a derekamat karolja át. A lábaink is össze vannak gabalyodva a paplan alatt. Hangosan csörög az ébresztőm hatkor, mire egyszerre kezdünk mocorogni. Kifordulok Harry öleléséből, hogy kinyomjam a telefont. Harry nyöszörögve nyúl utánam.

- Gyere vissza - fogja meg a kezem és magához húz. - És lecserélhetnéd a csengőhangod Why Don't We-ről - bújik a mellkasomhoz. - Már unom - teszi hozzá, mire felnevetek.

Átölelem és a hajába puszilok.

- Nem is hallottad legalább egy hónapja - kuncogok.

- Tudod, hányszor hallgattam meg az utóbbi időben csak miattad?! - nyög fel.

- Majd felénekeled a telefonomra a dalod - ajánlom fel.

- Oké - egyezik bele azonnal vidáman, majd becsukja a szemét.

- Ne haragudj meg, de nem fogom hagyni, hogy visszaaludj - mondom halkan, erre hisztisen felmordul. - Fakt van, Hazz - teszem hozzá megmosolyogva a reakcióját.

- Louis... - kezdi rám nézve.

- Nem - vágom rá mosolyogva.

- Naa, légyszii - kérlel. - Maradjunk itt! - folytatja a győzködést.

- Nem - rázom meg a fejem.

- De... - fúrja a párnába a fejét.

- Nem - mosolygok. - Ohh - esik le, hogy miért nem akar bemenni. - Nem lesz semmi baj - túrok a hajába. - Mi a legrosszabb, ami történhet? Gondold át! Szerinted? - kérdezem megértve az aggodalmát.

- Nem tudom... - sóhajt fel. - Képzeld el, ahogy végigsétálsz a folyosón és mindenki rajtad röhög, mutogat és összesúgnak mögötted, és... - hadar olyan kétségbeesetten, hogy alig értem a szavait.

- Elég, hé hé nyugi! - állítom le. - Ott leszünk veled - jelentem ki magabiztosan. - Niall, Liam, Katy és én, oké? - nézek a szemébe.

- Oké - bólint bizonytalanul.

- Nem volt túl meggyőző - motyogom elhúzott szájjal. - Ha ügyes leszel, elviszlek suli után mekizni - mondom visszafojtott vigyorral.

- Nem vagyok gyerek - dünnyög.

- De hatásos, nem? - nevetek fel.

- Egyébként igen - gondolkodik el. - Veszel nekem mekis kaját? - kérdezi.

- Veszek - bólintok szórakozottan.

- Fagyit? - húzza tovább.

- Kicsit hideg van hozzá, nem gondolod? - kérdezem, mire kapok egy jelentősségteljes szemöldök felhúzást. - Kapsz azt is - forgatom meg a szemem mosolyogva.

- Oké - rántja meg a vállát.

- Bolond vagy! - nevetek, majd a hajába puszilok.

- Menj öltözni! - küld el. - Mert, ha nem veszel fel alsót most azonnal, jó lesz a fakt, azt garantálom - teszi hozzá a fülembe súgva, majd a nyakamba csókol. - Mire gondolsz most? - kérdezi engem puszilgatva.

- Az érettségire - koncentrálok a plafonra.

- Mi?! Miért? - kezd nevetni a hátára feküdve.

- Mert nem hagyhatom magam - mosolygok. - Ha nem megyünk faktra, nem lesz érettségim - folytatom.

- Egy alkalomból még nem lesz baj - mászik rám, aztán végignyal a kulcscsontomon és a nyakamra tapad.