I Can Wait For You (L.S.)

-25-

- Csütörtök -

Harry

- Hazzy - hallok halk susogást félálomban. - Hazzy - ez a húgom.

Felülök az ágyban és az ajtóra nézek. Ott toporog, nem jön be.

- Miért nem jössz be? - kérdezem a rekedttes, reggeli hangomon.

- Bejöhetek? - kérdez vissza a macijával a kezében.

Az csak akkor van nála, ha szomorú vagy fél valamitől.

- Persze! Miért ne jöhetnél? - érdeklődöm megzavarodva.

Az ágyamhoz fut, felmászik rá, mire magamhoz húzom. A mellkasomhoz bújik a maciját szorongatva, én pedig erősen a karjaimba zárom. Becsukja a szemét, aztán magunkra húzom a takarót.

- Mi a baj, hugi? - kérdezem aggódva.

- Miért nem mondtad el, hogy összevesztél a táncos fiúval? - mondja el a problémáját.

Hirtelen fojtogató érzés fogja el a torkom. Nem számonkérő a hangja, csak csalódott. Mint, ahogy Louis volt a veszekedésünknél. Jobban fáj a csalódottság, mint a harag.

- Ne haragudj! - kérek rögtön bocsánatot.

- Nem haragszom, Hazzy - bújik közelebb.

- Honnan tudsz róla? - kérdezem kíváncsian. - Anya mondta? - feltételezem.

- Ő hozott tegnap haza táncról - válaszol. - Megígérte, hogy beszélni fog veled - jelenti ki.

Nem hiszem el. Mi van?! Biztos, hogy Vicky ígértette meg Vele.

- Tényleg? - meglepetésemben csak ennyit tudok kinyögni.

- Igen. Elértem, hogy kimondja, megígéri - felel nyugodtan.

- Megfenyegetted? - kapom fel a fejem.

- Dehogy - nevet fel. - Csak mondtam Neki, hogy ígérd meg - meséli.

- És belement? - lepődök meg most még jobban.

- Igen - bólint. - És az ígéret szép szó... - kezdi, majd várakozva rám néz.

- Ha betartják úgy jó - fejezem be és mosolyogva nyomok egy puszit a homlokára. - Imádlak hugi - mondom kedvesen.

- Tudom - válaszol vigyorogva.

- Tessék? - nevetek fel. - Igen, hugi? Tudod? - kérdezem és csikizni kezdem, ahol csak érem.

- Bocsi, bocsi, Hazzyyyy, szeretlek, bocsii - kapálózik visítva.

Apa nyit be a szobámba.

- Már megint szivatod a húgod? - kérdezi mosolyogva.

- Csak játszunk - mondom és lefogom a kiscsajt.

- Ne késs el a suliból! - szól rám engedékenyen, mire mosolyogva bólintok, majd kilép az ajtón.

Újra a húgomra nézek. Ártatlanul, mosolyogva pislog rám.

- Imádlak, Hazzy, tudod - jelenti ki, majd a nyakamba ugrik.

Szorosan megölelem, aztán az ölembe véve indulok le az emeletről. Anyát a konyhában találom, ahol éppen reggelit csinál.

- Baszki, ma fakt van - kapok észbe és lerakom a húgom, majd visszarohanok az emeletre.

Magamra kapok valami ruhát, nem is figyelem, mit veszek fel. Rohanva közlekedem a szobám és a fürdő között, majd amikor mindennel végzek, lefutok a lépcsőn.