I Can Wait For You (L.S.)

-27-

Harry

A homlokunkat összedöntve, csukott szemmel élvezem Louis közelségét. Még mindig nem hiszem el, hogy itt van és csak az enyém. Újra.
Ez a buborék, amiben jelenleg vagyunk, egy pillanat alatt pukkad ki, amikor valaki megkopogtatja a vállam. Louis is megérzi a betolakodót, mert egyszerre nézzük meg, ki az. Lydia... Istenem, kezdődik! Unottan várom, hogy mondja, mit akar.

- Táncolunk? - kérdezi vigyorogva és a kezét nyújtja, mire megszorítom Louis derekát.

- Nem táncolok - jelentem ki.

- De... De, hát, most is azt csinálod - kezd hisztizni.

- Jaa, igen azt a részét elfelejtettem, hogy nem táncolok olyannal, akibe nem vagyok szerelmes - teszem hozzá a vállamat megrántva, mintha ez tényleg kiment volna a fejemből.

Lydia arcán az egészséges színt lilásvörös váltja fel. Még sötétben is jól látszik. Louis csak felkuncog, mire rá kacsintok.

- Mit röhögsz?! - förmed rá. - Te szerencsétlen kis p... - kezdi, de még mielőtt végigmondhatná, közbevágok.

- Gondold át, mit mondasz! - szólok a lányra, mire rám kapja a fejét.

- Tudjátok, mit?! Megérdemlitek egymást! - mondja dühösen, majd elviharzik.

Louis nevetve ölel magához.

- Ez hülye - suttogja a fülembe és ahogy megcsap a lehelete, kiráz a hideg.

- Az - értek egyet, majd hangos visítás hallatszik. - Mi történt? - kérdezem és eltolom magamtól épp csak annyira, hogy lássam a szemeit.

- Visszafordult, én meg kinyújtottam a nyelvem - válaszol, mire felnevetek. - Várj! Megmutatom, mit csinált - lép hátra.

Dobbant a lábával és ökölbe szorított kézzel a levegőbe üt nyitott szájjal, imitálva a sikítást is. És ekkor kész. Egyikünk sem bírja, kitör belőlünk a röhögés. Nevetve öleljük át egymást, majd visszaindulunk az asztalunkhoz.

- Mi a baja Lydiának? - kérdezi Liam, miközben felülök egy székre, Louist pedig a lábaim közé állítom.

- Zavarom - válaszol Louis nevetve.

- Ahh, elfáradtam, mindjárt meghalok - érkezik meg Niall és lehúzza az üdítőjét.

Katy csak megforgatja a szemét.

- Nem is táncoltunk - mondja a lány.

Ezt Niall, aki tisztára le van izzadva, csak szó nélkül hagyja. Louis ad egy puszit a nyakát ölelő kezemre és itt már tudom, mire készül.

- Nem tud táncolni? - kérdezi Katyt.

- Nem - rázza meg a fejét nevetve a lány.

- Hé! - szól bele felháborodva Niall.

- Nem? - kérdez vissza Louis kizárva Niallt.

- Nem - mosolyog a lány.

- Harry sem - rázza meg a fejét az előttem álló.

Csak mosolyogva megrántom a vállam. Tényleg nem tudok, de nem zavar. Tudok jobbat, ami Louisnak is biztos, jobban tetszik.

- Nem? - húzza fel az orrát Katy.

- Nem - válaszol Louis. Kiszabadul az ölelésemből és a kezét Katynek nyújtja. - Van kedved táncolni? - kérdezi, miután a lány megragadja a kezét.

Louis visszafordulva kacsint egyet nekem, mire felnevetek és csak intek. Bemennek a tánctér közepére és megvárják, amíg vége a lassú számnak. Beszélnek valamit, majd amikor elkezdődik egy pörgős, vidám zene, olyan lendülettel perdülnek táncra, hogy szinte felgyullad a padló. A többi ember le is megy a tánctérről helyet hagyva nekik. Leesett állal bámulom őket. Bassza meg, de szexi Louis! Táncolnia kell! A szám végén hangos tapsvihar söpör végig a csarnokon, majd Louis és Katy nevetve sétálnak vissza hozzánk.