I Can Wait For You (L.S.)

-32-

Harry

- Mit, göndörkém, mit?! Mesélj szépen nekem! Mit tett érted? - néz rám gúnyosan vigyorogva, mint aki azt gondolja, hogy ő győztes. De nem. Nem hagyom magam eltaposni. Most nem.

- Ne hívj így! - morgom dühösen fújtatva. - Egyébként meg nem hiszem, hogy lenne bármi közöd a magánéletünkhöz - teszem hozzá Louisra pillantva.

- Szóval?? - türelmetlenkedik Zayn.

- Most soroljak fel mindent?! - sóhajtok fel, mire bólint. - Oké, kezdjük az elején... Várt rám. Nem akartam felvállalni, mert féltem az emberektől, és ezért bocsánatot is kérek - nézek Louis szemébe.

- Ezt már megbeszéltük - suttogja megsimítva az arcom. - Nekem sikerült, zárd le te is - mondja halkan, mosolyogva.

- Rendben - bólintok, majd visszafordulok Zaynhez. - Hülye voltam, de ő mégis mellettem maradt. Pedig nem érdemeltem meg - rázom meg a fejem keserűen nevetve.

- De igen, megérdemled, hogy valaki mindig legyen melletted - súgja mögöttem Louis.

- És tudod egy picit féltem is az egésztől, miattad - bökök Zaynre figyelmen kívül hagyva Louis kedves szavait. - Féltem, hogy ő is olyan lesz, mint te. De ő a szöges ellentéted. Figyel rám. Tudja, mikor van szükségem egy ölelésre, egy csókra vagy csak arra, hogy mellettem állva fogja a kezem. Szeret... Ebben biztos vagyok. Különben nem ülne itt a kezével az ölemben. Vigyáz rám. Megbocsájtott nekem, pedig akkora barom voltam, hogy arra szavak nincsenek - folytatom egyre hevesebben. - De persze semmit nem tett értem és csak dobáljuk egymásnak a szeretlekeket - gúnyolódom.

- Vigyázz a szádra! - fenyeget meg az exem.

- Nem félek tőled - sziszegem.

- De igen, félsz. Ha nem félnél ezeket egyedül mondtad volna el és nem szorongatnád az állítólagos szerelmed kezét - jelenti ki fújtatva.

- Az, hogy valaki mellette áll, még nem azt jelenti, hogy fél - szólal meg Louis. - Én sem félek a szüleimtől, mégis szükségem van Harryre, ha beszélni akarnak velünk. Jó tudni, hogy van valaki, aki támogat és az én oldalamon áll - fejezi be halkan.

- De neked ilyened nem lesz - vágom rá Zaynt nézve. - Mert egy önző rohadék vagy és nem érdekelnek mások érzései, csak az, hogy a saját vágyaidat kielégítsd - fejtem ki a véleményem. - És én itt befejeztem ezt a beszélgetést - teszem még hozzá.

- Öhmm... Lejárt az óránk, szóval... akkor... Khmm... Szép napot fiúk és csütörtökön találkozunk - szólal meg Rose néni és kisiet a teremből.

- Ez itt nem a vég - mondja Zayn és ő is kimegy a teremből.

- Hazz - guggol elém Louis és az államat fogva felemeli a fejem.

A szemébe nézek, majd megkönnyebbülten elmosolyodom, mire neki is megjelenik egy halvány mosoly az arcán. Nevetve fogom a pólóját és magamhoz húzva a szájára tapadok. Csók közben állunk fel, mert nem eresztem el. A nyakamba akasztja a kezeit, én pedig a derekát fogva próbálom még közelebb húzni magamhoz.

- Lou, én ezt nem bírom - szakadok el tőle. - Ma már, ki tudja hányadszorra, áll fel, pedig még nyolc óra sincs - sóhajtok fel feladom stílusban, mire felkuncog, majd újra megcsókolom.

- Tudod, hogy itt nem lehet - suttog a számra, erre felmordulok.

- Wc? - lihegem.

- Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?! - kérdezi meglepetten.

- Oké, tényleg hülye ötlet - bólintok igazat adva neki.

- Gyere - fogja meg a kezem.

- Tudsz egy titkos helyet? - kérdezem megilletődve, követve őt.