¦Befejezett! 2021-2023¦
Infók:
A szerelem lassan bontakozik ki, +18-as lezárással végződik a történet.
A lány aki a szülei miatt megjárja a poklot is, de úgy se adja fel.
Bosszút tervel.
Belecsöppenünk abba, hogy miket is élnek át a katonák és a...
"A kezdet kezdetén kell a leggondosabban ügyelni rá, hogy meglegyen a dolgok egyensúlya."
840-847:
Gyönyörű helyen kezdődött minden. Egy kellemes tavaszi napon, a város egyik legszebb részén, egy csodálatos "kastélynál". A kert meseszép volt. Magasabbnál magasabb fák, bokrok, virágok, amit az ember el tud képzelni. Az udvaron hirtelen egy éles női hang volt hallható.
-Brzenska-kisasszony! -Brzenska-kisasszony hol vagy? -kérdi a nő kisebb aggodalommal.
A nő szinte az egész portát bejárta, mire elérkezett egy kisebb patakhoz. Ahelyett, hogy átkelt volna a távolabbi hídon inkább csak könnyen át szökdécselt a vízben lévő köveken. Mikor átért a part túlsó oldalára szembe találta magát rengeteg fűzfával. Az egyik ilyen távoli fán volt egy kisebb faházikó.
(Főszereplő szemszögéből nézve)
-Brzenska~kisasszony! -kiáltja egy női hang a távolban. -Brzenska~kisasszony hol vagy? A hang egyre közelebbinek tűnt. Szinte látom magam előtt a női alakot a távolban.
-Észrevett!! Futás. -Gondoltam magamba. -Brzenska~kisasszony kérem ne fusson! -Kiált utánam. Csak futottam és futottam, nem akartam, hogy elkapjon mert az azt jelentené, hogy... -Megvagy!! Hahaha! -nevet fel a hölgy. -Naa~ de Victoria-néni ez nem ér. Sokkal gyorsabb vagy. - Mondom bedurcázva. -Brzenska-kisasszony! Most tudod mi következik ugye? - kérdi kisebb érdeklődéssel. -Hai-hai- közlöm vele unottan. -Akkor irány a kád! -
»»--⍟--««
Mikor sikerült le fürdeni rögtön el is kezdtek öltöztetni. A ruhám púder színű volt egy kis csipkével az alján.
-Tudod, hogy a mai nap fontos. El kell viselned, hogy egy kicsit hamarabb kellett meg fürödni.- vázolta fel Victoria. -Uhum. -hümmögtem egyet. -Hisz amellett, hogy hazajön apukád, érkezik egy új komornyik, ki a tanulásban fog segíteni.- tette hozzá.
Erre egyszerűen nem tudtam mit mondani, de nem is volt rá időm hisz már készen voltam. A ruháim rajtam vannak, ékszerek stb. Majd kimentünk Victoria-nénivel anyukám és 11 éves bátyám elé akik a nappaliban vártak. Hiába volt köztünk hat év teljesen egy hangon pendültünk. Suzu mindig hajlandó volt segíteni bármiben. Rajongtam érte.
-Asszonyom- hajolt meg illedelmesen a cseléd lány. -Köszönöm a munkád, elmehet. - legyintett anyám majd felém intett, hogy álljak mellé.
-Nao! - nézett le rám.
"Ez a név egy becsületes embernek szól, aki sohasem hazudik."
Miután le ellenőrzött, hogy minden rendben van e megfogta kis kezem, majd kivezetett a nappaliból és kimentünk a bejárathoz.
Nem volt két perc mire egy lovaskocsit véltem felfedezni a kapuban. Már tudtam, hogy a kocsin apukám ül és persze mellette a komornyik. Mikor ideért a kocsi a férfi leugrott róla és anyám elé lépett és megcsókolta, majd lenézett rám és mosolyogva felemelt majd a levegőben megpörgetett. Ezek után a bátyámhoz lépett majd a tenyerével megsimogatta a fejét.
Miután ez megtörtént bementünk az étkezőbe és nekilátunk az ebédnek.
-Nos akkor. A lányom. -mutat rám atyám
-Nagyon szeleburdi kislány. Néha elég makacs is tud lenni, hiszen még csak 5 éves, de majd ezt ki neveli belőle. A fő dolga lesz őt oktatni a többit majd a cselédlány elintézi. -közli higgadtan apám.
-A fiam pedig Suzu. Nos vele nem kell foglalkoznia el van ő egyedül is. - mondta majd miután végeztünk az étellel felált és elvonult a dolgozószobájába.
Én ránéztem Victoria-nénire ki mögöttem állt jóval. Ő csak bólintott hisz tudta, hogy felmennék a szobámba játszani. Mikor elmentem mellette oda súgta, hogy ő is hamarosan csatlakozik hozzám.
Eljött a vacsoraidő. Mielőtt elkezdtünk volna enni apám közölte, hogy evés után öltözzek át valami kényelmesebb ruhába, amibe könnyen tudok mozogni. Felcsillant a szemem hisz még mielőtt elment volna az üzleti útjára csak ennyit mondott:
"Mikor hazaérek megtanítalak harcolni és küzdeni hisz tudom, hogy sose fogod feladni."
Rögtön eszembe jutottak szavai. Hisz ugyebár engem érdekelnek ezek a dolgok. Nem izgatott, hogy azt mondták nekem, hogy mennyek babázni, inkább apát néztem ahogy a kardot forgatja. Lehet az is közrejátszott, hogy a bátyámmal nagyon szoros kapcsolatban vagyunk.
Mikor kiértünk az udvara mutatott egy-két lépést. Például milyen a támadóállás stb. Ez egészen így ment éveken keresztül. Nagyon sokat mulattam apámmal, persze miközben tanultam anyámmal és a komornyikkal. Amikor rosszul teljesítettem akkor anyám leharapta érte a fejem és még az edzést is megtiltotta. De persze tanultam a hibámból és jobban figyeltem az órákon, hogy könnyebben menjenek a tesztek. Plusz nagy segítségemre volt a bátyám is. Éjszakánként kiszöktünk és egymás ellen harcoltunk. Élveztem minden percét.
A következő héten érkezett egy levél. Miszerint behívják apámat katonának. Anyám teljesen kiborult nagyon sokat vitatkozott apámmal hisz nem akarta, hogy a férfi újra elmenjen. Sokszor volt az, hogy Suzu állította le őket.
Miután apám mégis csak elment hisz kötelező volt neki anya teljesen megzavarodott, elküldte a fele személyzetet mert hogy "nem csinálják jól a feladataikat" plusz mivel kevés volt az ember nekem is segíteni kellett először csak pár alkalommal akkor is csak mosogatni és felsepernem kellet. De utána már minden napos volt számomra ez a munka, és miután apám küldött egy levelet, ahol azt írja, nagyon sajnálja, hogy nem lehetett otthon és csatlakozott a felderítő egységhez. Na akkor anyám teljesen megzakkant. Elkezdett inni és ritkán aludt otthon. Majd mikor hazament különböző férfiakkal állított be. Vigyáznom kellett arra, hogy minden úgy legyen ahogy ő azt szeretné mert ha nem akkor súlyos következményekkel járt amire többször is volt alkalmam meg győződni. Sajnos Suzu is megtapasztalta, többször is mint én, mert amikor rajtam csattant volna az ostor ő elém állt. De ez sem tartott sokáig mert neki is el kellett hagynia az otthonunkat. Miután megígérte, hogy majd egy nap elvisz többet nem láttam. Így hát folytatódott a mindennapi szenvedés.
-Kinek kell fegyver a gyilkoláshoz, ha vannak szavak?-Tartja a mondás
»»--⍟--««
Eltelt egy év mikor apám egyszer csak haza állított, de már nem volt a régi. Ő is csak inni tudott meg utasítgatni. A munkájáról mikor katona volt semmit sem mondott. Aztán volt egy éjszaka amire nem emlékszem, hogy mi történt. Majd apámat többet nem láttam. Anyám se járkált haza.
Majd egy nap amikor is egy hatalmas vihar tombolt jött egy ember, ki elvitt magával és azt mondta, hogy anyám kérte meg rá. Nem vihettem magammal semmit, majd elvezetett egy több emeletes fa épülethez. Az épület utolsó emelete egy tetőtér volt.
