Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|26. Fejezet|

♛-Gyerek voltam-♛

Reggel arra ébredtem, hogy fáj a hasam ezért felkeltem, hogy csinálok egy kis teát. Az óra fél nyolcat mutatott. Felvettem egy szürke farmert és egy fekete kapucnis pulcsit majd le indultam az alsószintre.

A konyhába nem találtam senkit ezért nekiáltam keresgélni. Nagy szerencsémre volt tea levél így neki is láttam a dolgomnak.

Két teával a kezembe indultam fel majd kopogtattam Levi-heichou ajtaján. Senki sem válaszolt. Ez eljátszottam vagy még négyszer mikor is meguntam és átballagtam az én szobámba. Leültem az ágyra és jó nagyot kortyoltam mikor is realizálódott bennem valami aminek hatására kiköptem az italt.

-Az a köcsög vén fasz, agyhalott idióta itt hagyott egyedül! - álltam fel kiabálva majd rohantam is ki az épületből. Mivel még eszembe volt az amit Erwin mondott ezért a kapucnimat a fejemre hajtottam.

A főkapunál jártam mikor elém állt egy katona.

-Elnézést de sietnék mert különben el picsáznak. Tudja milyen nehéz a katonai élet, biztos megérti, nem? - Kérdeztem mire felvonta a szemöldökét.

-Katona? - Kérdezett vissza majd intett egyet a kezével mikor fél tucat katona ált meg körülöttem és a pengéiket a nyakamra szegezték.

-Áh én nem úgy gondoltam. Nem is vagyok az vagyis de csak most nem. Érti nem? Ilyen titkos maga Erwin parancsnok... - Kezdtem bele a szabadkozásba mikor félbeszakított az előttem álló férfi azzal hogy ő is rám szegezte a pengéjét annyi különbséggel, hogy a nyakamon ejtett egy vágást.

Arra számítottam, hogy elveszi onnan a fegyvert de nem így tett. Helyette még jobban odanyomta aminek hatására felsziszentem.

-Jogában ál hallgatni. - Közölte.

-Önnek meg feldobni a talpát! - Vágtam vissza mire a nyakamnál egy kicsit lejjebb a mellkasom környékén ejtett egy vágás. Sikeresen is felhasította a ruhámmal együtt a bőrömet.

-Tudja, hogy ki áll maga előtt? Maga Erwin küldött... - Megint nem hagyta, hogy befejezem csak most a katonáinak intett akik közelebb léptek.

-Szóval gyűlölik Erwint. - Mondtam ki halkan.

-Ne nehezítse meg a dolgunkat!- Felelte a férfi majd két katona megfogta a csuklómat és hátra csavarta majd kirúgták a lábam hogy térdeljek le.

-Kurvára örülni fogok, ha most lecsuknak. - mondtam az előttem álló férfinak.

Közelebb lépett majd leguggolt elém és megfogta a maradék felsőmet és közelebb húzott magához. Lehúzta rollam a csukjámat mikor is az ezüst színű hajam a vállamra esett. A zsebéből kivett egy kést majd a felére le vágta a hajam. Már készültem volna lefejelni mikor is...

-Vegyétek le róla a mocskos kezeiteket! - Érkezett meg Levi-heichou. Ha tudná, hogy mennyire hiányzott már.

-Egy szökevény...! - Kezdet bele az elfogóim parancsnoka de Levi elém állt.

-Nem mondhatsz nekem ellent!-Fenyegette meg majd így folytatta:

-A kölyök az enyém! Hozzám tartozik!-Emelte feljebb a hangját majd fel segített úgy hogy a maga mögé érkezek.

-Teljesen úgy viselkedik most mintha a levegőtől is meg akarna védeni.- Mondtam magamba mire el mosolyodtam.

-Te... Maga... Ön Levi-heichou!? - Jött rá egy katona majd rögvest eldobta a kezéből a fegyvert majd szalutált. Amint ez megtörtén a többi katona is így tett. Kivéve a parancsnok.