Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|32. Fejezet|

♛-Egyedül? -♛

Egy hónap telt el azóta, hogy megkezdődött a mindennapi edzésem. A leveleket azóta el küldtem egy kis kiegészítés mellett. Remélem minél hamarabb meg érkezik a válasz mert már kicsit be unom azt, hogy senkiről ne hallok semmit.

Az edzések csak is a két kezes harcra irányodnak. Még csak fel sem vettem a 3D Manőverfelszerelést egészen addig még ma be nem állított Levi a szobába azzal, hogy ki megyünk terepre. A férfival a kapcsolatom egészen más lett mint aminek indult. Alig szól hozzám és azóta a nap óta nem láttam mosolyogni. Egyszer próbál felém "megnyílni" de én elcseszem mert kapkodom! És ez a dolog mai napig is emészt.

A felszerelésemet magamra fel téve el is indultam egy kosár almával a kezembe az istállóhoz.

-Hima!- Öleltem át a kis barátomat majd egy almát tettem a szája elé amit azonnal be is kapta. Egy kisebb prüszkölésre lettem figyelmes mellettem és mikor oda vezettem a tekintetemet Levi lova egy hatalmasat nyerített.

-Áh bocsi édesem. Tessék neked is jut bőven!- Nyújtottam neki is oda egyet amit habozás nélkül el is fogadott. Gondoltam meg simogatom a kis fejét azonban megjelent Levi és el kapta a csuklóm és maga felé fordított.

-Tch, bajod eshet! Nem fogad mindenkit jó szemmel! Sőt szinte senki nem enged a közelébe!- Nézett rám haragosan majd megfogott a kosárból egy almát és a lovának adta. Kapásból vissza akartam szólni, hogy az előbb a lova elfogadta az almát amit felkínáltam neki, de észbe kaptam.

-Féltett engem!- Gondoltam magamba miközben felnyergeltem Himawarit.

-Áh dehogy csak bemesélem magamnak!- tereltem el a gondolataimat, de nem nagyon jártam sikerrel mert a férfi közbeszól.

-Időben érkeztem?- Tette fel a kérdést érzelem mentesen, de így is sikerült elfelejtenem levegőt venni.

-Hai!- Mondtam halkan mire csak bólintott és ki vezette a lovát a pajtából.

-Talán már nem neheztel rám!- vigyorogtam és és fel ültem Himára majd indultunk is.

Az erdőbe be érve a friss levegő hatására sokkal jobban éreztem magam. Egész nap aggasztott az a tény, hogy el volt borulva és nagy vihar közeledett felénk, de örültem, hogy ennek ellenére ki mentünk.

-Egyszer mutatom meg csak! A földön gyakoroltuk, most jöhet élesben is.- Kezdett bele a férfi majd miután ki kötötte a fekete lovát elém lépett és megcsinálta tökéletesen azt a pörgő-forgó trükköt a levegőben. A két pengével csodával határos módon nem vágta meg magát pedig innen lentről nagyon veszélyesen tartotta azt a két eszközt. Ahogy le érkezett mellém csillogó szemekkel néztem rá mire csak megköszörülte a torkát és felém intett.

Értettem a célzást így most én emelkedtem a magasba. Amint elértem a kellő magasságot fordítottam egyet a csípömön, hogy lendületet szerezzek és megpördültem a levegőbe még a két pengémmel suhintottam egyet.

Mivel a pengéknek nem szenteltem akkora figyelmet így sikeresen meg vágtam magam aminek hatására a fölre estem.

-Oi! Ezt volt az első amire mondtam, hogy figyelj, szaros kölyök!- Ordított rám Levi majd rám parancsolt, hogy csináljam újra.

Fel kecmeregtem és fel lőttem magam. Most a pengéimet távolabb tartottam magam és inkább a lábamból nyertem a lendületet. Hiba volt ugyan is túl nagy lendületet vittem bele az egész mozdulatsorba így túl pörögtem. Mivel el vesztettem az egyensúlyom már száltam is lefele a magasból. Nagy pechemre egy faágnak estem és csak úgy értem földet.