Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|27. Fejezet|

♛-Semmi érdekes-♛

Ma reggel az ébredésem elég nyugodt volt. Nem fájt semmim és nem zavart senki.

-Vajon kihalt a világ?- Kérdeztem halkan miközben a fürdő felé igyekeztem.

-Tetszik a hajam.-Néztem a tükörbe majd levettem a pizsamámat és így elém tárult a kötésem. Ahogy a tegnap estére gondolok rögvest elpirulok.

Meglehetően hidegek voltak a kapitány kezei. De mintha aggódást is felfedeztem volna a szemeiben. De lehet, hogy csak képzelődtem. Sőt biztos.

Gyorsan lezuhanyoztam majd felvettem az alsóneműimet majd a tükör előtt megálltam. Mivel tegnap Levi nálam hagyta a kenőcsöt ezért azzal be tudtam kenni így ez nem okozott gondot. Azonban a kötözött sonkává válás. Na az már nálam ki húzta a gyufát. Már azon is gondolkodtam, hogy felkötöm magam a fáslival de végül le tettem róla. Inkább földhöz vágtam. Úgy egy fél óra múlva már felöltözve battyogtam le a konyhába. Meglepetésemre Levi-heichou is ott volt. Itta a kis teáját.

-Jó reggelt!- Szalutáltam ahogy elé kerültem majd a pult felé indultam. Csináltam magamnak egy szendvicset és egy pohár vizet is leraktam magam elé. Azt megjegyezném, hogy a férfi tekintetét végig magamon éreztem ami miatt majdnem minden második mozdulatomkor eltaknyoltam. Nagy nehezen el fogyasztottam a reggelimet majd a férfira vezettem a tekintetem.

-Egy óra múlva indulunk. - Mintha a gondolat olvasó lett volna. Bólintottam majd fel siettem a szobába rendet rakni. Le mertem volna fogadni, hogy bejön majd a férfi és szétnéz. Igazam is lett. Azt a meglepődést a fején. Imádtam minden percét.

Miután ki jelentkeztünk a főbejárathoz igyekeztünk. Nagy meglepetésünkre ott voltak a kormányfők. Még egyszer közölték, hogy akkor bele egyeznek mindenbe és finoman közölték, hogy nem szeretnének viszont látni. Ami persze kölcsönös volt. Miután tájékoztattuk őket a bálról tovább is álltunk. Egy nagy sóhajtás keretében felültem a lovamra és indultunk is. Az út is meglehetősen kényelmesen telt. Nem ütköztünk semmi akadályba. Ugyanott álltunk meg ahol idefele jövet is. Ahogy meg itattuk a lovakat a férfi magához hivatott. Ahogy oda értem egy köteg fáslit dobott felém majd maga mögé mutatott.

-Nem.- Vágtam rá mégis mire rám emelte tekintetét. Nem részletezem, hogy mennyire ijesztő volt. A válaszom mindent elmond.

-Megyek már.- Siettem el mellette majd a nagy fa mögött el kezdtem öltözni. Tíz perc múlva vöröslő arccal ugyan de vissza battyogtam a felettesemhez majd lóra ültünk és folytattuk utunkat.

»»--⍟--««

Már nem kellet sok idő mire elértük volna a bejáratot mikor is eleredt az eső. Nem körítettem volna neki nagy felhajtást azonban a felsőm nem így gondolta.

-Egy jó tanács. Esőben ne legyél fehér ingben mert minden átlátszik. - Javasoltam magamnak magamba.

Még mindig fenn ált az a felvetésem, hogy a hadnagy beteg ugyan is szó nélkül nekem dobta a köpenyét. Bár lehet, hogy csak a nevelése kéztette erre. Száz szónak is egy a vége. Magyarán megint csak égő arccal folytattam az utam.

Ahogy a főkapuhoz értünk rögvest ki is nyitották nekünk. Meglepetésemre nekem is szalutáltak ami miatt egész úton vigyorogtam. Fontosnak éreztem magam. Ahogy a főhadiszállásunkra értünk habozás nélkül elindultunk Erwin irodája felé. Ahogy be léptünk a szobába Levi darálta is a jelentését.

- Valahova nagyon siethet.- Gondoltam magamba miközben hallgattam a férfit. És a köpenyét le tettem az asztalra.

-Minden rendben Nao?- Kérdezte Erwin mire villantottam egy mosolyt.