Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|50. Fejezet|

♛-Rémálom-♛

Vissza az időbe:

851; szeptember:

Nao eltünése után 3 nappal:

Levi szemszöge:

-Még mindig semmi.- szólalt fel Xavy miután visszatért a felderítésről. Idegesen sóhajtottam egy nagyot majd a térképhez lépve egy újabb területet húztam át. Két napja megállás nélkül nyomozunk, és az időjárás sem segít nekünk, hisz tombol a vihar.

-Nem esne önnek jól, ha lefeküdne aludni? Legalább egy órára le kéne pihennie, ha nem is tud elaludni.- javasolta a fekete hajú, mire unottan rá vezettem a tekintetem majd vissza a térképre. 

-Haladnunk kéne, ahelyett, hogy egyhelyben a semmiért küzdünk. Már rég be kellett volna vennünk egy körzetet.- érkezett meg nagy hévvel a parancsnok nő. 

-Az osztagodat oda vezéreled ahová akarod, én törődőm a sajátoméval.- ültem le az asztalhoz miközben felhajtottam a maradék fekete teámat.

-Így egyikünknek sem jó. Levi lásd már be, hogy veszett ügy. Ha él is, majd vissza jön. Nem ezért vagyunk itt, hogy egyetlen egy beosztottodat keresgéljük. Azért vagyunk itt, hogy megbüntessük a bűnös felet és ha ezt nem tesszük meg, még nagyobb bajban lesz mind két ország.- lépett mögém Charlotte és masszírozni kezdte a vállam.

-Javaslom, hogy vonuljunk vissza a sátradba, hogy átbeszéljük a fontos teendőinket. Hidd el, ha kicsit engedsz magadon, jobban tudsz majd gondolkodni. Szakadj el a gondolataidtól.- Állított fel a székről majd az említett helyhez indultunk.

A nagy sátorhoz érve konstatáltam, hogy a nyomozás előtt jártam itt utoljára, így minden ugyan úgy áll. Az ágyamra leültem és az előttem lévő nőre meredtem. 

-Talán eddig végig sem mértem. Most az eső, hogy jobban szemügyre veszem. A kóca tincsei ahogy szerte ágaznak, teljesen rendszertelenül...a jelleme, ami egy dinamikus nagy emberre hasonlít...- gondoltam magamba. 

-Tudok valamiben segíteni? Van valami amitől megnyugszol? Vagy valami amitől kiereszted a gőzt? Szívesen állok rendelkezésedre bármiben. - lépett közelebb hozzám, hogy érezhessem az ismeretlen, de mégis érdekfeszítő illatát. 

-Az eddigi ismereteim alapján, talán most egyedül szeretnél lenni.- szólalt meg. Észre sem vettem, hogy talán két percig is elkalandoztam. Mire újfent észbe kaptam már egyedül voltam a sátorba. 

-Tch talán kiismert.- suttogtam majd az ágyba dőltem mire nagy örömömre rögvest elnyomott az álom.  

Jelen:

Nao eltünése után: 

852; április 7:

-Most szóltak, hogy neheztelnek ránk! Ha hamarabb elkezdtük, akkor most nem lettek volna ekkora túlerőben!- emelte fel rám a hangját Charlotte, mire felállva a helyemről megragadtam a  nyakát.   

 -Ne merészelj számon kérni! Végképp ne merészeld rám felemelni a hangod. De meglepő, hogy meg merted ezt tenni. Talán köszönhető annak, hogy átláttam a kis terveden, mi?- a mondandóm végén elengedtem a nőt mire az a földre esett tehetetlenül. 

-Azért annyira nem vagyok, hülye, hogy ne lássam, hogy miért is nem engem választottál. - nézett fel rám haragosan miközben a nyakát markolta. Ha rá is jött, telibe szarom, de még is annyira dühítő, hogy nagyra tartja magát.